Egy félév Múminföldén

Ez itt a kedvenc képem. :) Csak úgy beraktam, amúgy nem áll kapcsolatban az itt következő kissé bosszankodós poszttal.

Eddig nem nagyon írtam az emberekről, de most épp itt az ideje. Merthogy el vagyok ragadtatva a természettől, a hótól, a várostól, az élettől, stb., de az emberektől azért annyira nem. Mármint, mindenki kedves, segítőkész, ha épp kell, nem erről van szó. De kb. így érzem magam: vannak a finnek, akik finnül beszélnek, vannak az oroszok, akik oroszul beszélnek, vannak a franciák, akik franciául beszélnek, vannak a kínaiak, akik kínaiul beszélnek, van a görög lány, aki mindig facebookozik, meg vagyok én. Persze mindenki tud angolul, de az angol társalgás akkor kezdődik, ha én valakihez angolul szólok, és addig tart, amíg én fenntartom a társalgást, kérdezek, vagy mondok valamit. Amint becsukom a számat, a társalgás visszavált franciára, kínaira, oroszra, finnre, én meg pislogok mint hal a szatyorban. Namost, ugye, nem vagyok az a fajta, aki 0-24-ben társaságra vágyik, sőt, kifejezetten jól elvagyok egyedül, akár itthon, akár suliba menet, akár boltba menvén, stb. De azért úgy jól esne néha, ha lennének körülöttem emberek, akik megfelelő szinten beszélnék az angolt, rendelkeznének némi humorézékkel és társalkodó képességekkel. Sőt, akár szívesen elhallgatnék valami humorzsák fiúkát is, aki beáll egy kör közepébe, és szórakoztatja a népet. Namost, lehet, hogy van ilyen, csak mivel mindenki anyanyelven beszél, ezért nem tudok róla.

Szóval az a helyzet, hogy itt nincsen ugyebár nagy, többszázfős Erasmus társadalom, itt a facebook csoportban is 50-egynéhányan vagyunk, a finn tutorokat és egyéb random embereket is beleértve. Nagyon sok orosz lány van (mint a BEST-ben is, itt is olyan mintha Oroszországban csak nők élnének XD), mert közel van, és sok kapcsolat van az egyetemek között, sokan jönnek egész BSc-re. Több orosszal találkoztam eddig mint finnel, azt hiszem. Az órákon, ahová járok is az orosz a legtöbb. Ezen kívül vannak a cserediákok, akiknek minimum a fele francia (nagyrészük fiú, mert ugye, mint a BEST-ből is tudjuk, Franciaországban meg jobbára férfiak élnek XD), akikről ugye köztudott, sőt saját maguk is bevallják, hogy nem jeleskednek idegen nyelvekben. Amúgy meg 20-21 évesek, kis tökik, józanon nem is nagyon mernek a lányokhoz szólni, én kissé úgy érzem. Ezenkívül vannak még kínai, és egyéb ázsiai cserediákok, akik még ha nem is kínaiak, de valahogy megértetik magukat valamilyen nyelven egymással. Meg még van 1-2 spanyol, 1 litván srác, de velük nem sokat találkozom, meg egy görög lány meg én.

Namost leírom azt a történetet, amin teljesen kiakadtam tegnap, és ami az alapja ennek a posztnak: Áthívtam 3 kínai csajt palacsintát sütni. Nagyon aranyosak egyébként, ezt hozzá kell tenni, egyszer már én is vacsoráztam náluk; meg tegnap egy idő után közölték, hogy ők már nem kérnek több palacsintát, mert már ettek előtte mást, de a maradékot megsütötték, és leültettek, hogy én vagyok az éhesebb meg a szülinapos, úgyhogy egyem meg én. :) Na de a következő volt a helyzet: itt töltöttek nálam kb. másfél órát, aminek kb. a 80%-ban kínaiul karattyoltak, én pedig egy kukkot sem értettem belőle. Egyszer-kétszer mondtam, hogy légyszi, angolul, meg néha az egyik rászólt a másik kettőre, de aztán úgy maradtak. Néha lefordították, hogy min röhögnek, néha nem, ahogy épp kedvük szottyant. Szóval el tudjátok ezt képzelni, hogy idejön 3 ember az én konyhámba, tudnak angolul, de egyfolytában egy olyan nyelven beszélnek, röhögnek, amit én nem értek??? Ez milyen már?? Ja, ami meg még plusz poén, amire már tényleg nincsenek szavak: az egyik csaj áthozta a telefonját, mert ugye az fontos, hogy folyamatosan tudjon rajta facebookozni meg játszani, és egyszercsak azt látom, hogy még a fülhallgatót is bedugja a fülébe...Na mondom, széép, akkor most még zenét is hallgat...Közben beszél kínaiul, meg a többiek is, én nem tudom, hogy mi van...eltelik néhány perc, mire kiderül, hogy a csaj az anyjával skype-ol! :O ??? Mert tegyük fel, hogy az anyja csak akkor ért rá. Na de nekiállsz hosszasan skypolni valaki másnak a konyhaasztalánál, valami más nyelven?? Nem lehet hazamenni, vagy bemenni a szobámba, vagy legalább arrébbmenni???

Szóval most egy kicsit kibuktam ezen, meg azon, hogy a suliban is mindenki a telefonjába, de leginkább az iPadjébe temeti magát, és nyomogatja, és írogatja fb-ra az ismerősinek, hogy fú, de menő, itt vagyok Finnországban...Ja, mert hogy itt én már állatira idejétmúlt vagyok az okostelefonommal, amit tavaly szeptemberben vettem, meg a papír alapú könyveimmel, meg nyomtatott lapjaimmal, mert itt kb mindenki iPaddel rohangál, azon rajta van minden könyv szkennelve, meg órarend, előadások prezentációi, minden anyag, ami valaha kellett valami órára, nagyképernyős net, amin bárminek bármikor utána lehet nézni, stb. :O

Ja, és ráadásul a lakások kiosztása is abszolút nem BEST-elven működik, hogy megismerj egy másik kultúrájú embert, és netán angolul kelljen beszélned, hanem kínai a kínaival lakik, orosz az orosszal, francia a franciával.

Persze nyilván rajtam is múlik minden. Mert mehetnék oda az emberekhez, és kérhetnék meg mindig mindenkit, hogy beszéljetek légyszi angolul...Csak valahogy nem szívesen venném a nyakamba, hogy 20-30 embert most nekiálljak megtanítani a nemzetközi környezetben való viselkedésre.

Szóval jelenleg nem nagyon van olyan ember, akire azt mondanám, hogy na vele szívesen elmennék például kirándulni, ha majd utazgatásról lesz szó. Mondjuk kivéve lakótársam. Ez viszont legalább nagy szerencse, hogy pont vele raktak össze, mert ha választanom kéne is őt választanám.

De persze remélem, hogy majd alakulnak a dolgok, hiszen mindenkinek meg kell szokni a környezetet meg egymást, meg sokszor van olyan, hogy valaki elsőre nem szimpatikus, aztán ő lesz a legjobb barátod. :) True story. :D Úgyhogy remélem, hogy 4 hónap múlva már csak jót fogok nevetni ezen a poszton...Meglátjuk. ;)

Kicsit hiányzik a BEST-spirit. Nem a work hard, party hard, meg a folyamatosan szervezett program, meg a folyamatosan körülöttem lévő emberek, jó nekem most ez a saját szoba, ahol van saját életem, viszont az igen, hogy az emberek nyitottak legyenek a többiekre, és együtt nevessünk naphosszat. Mert ugyan a BEST-ben is sokszor van az, hogy például a szervezők sokat beszélnek anyanyelven, de az semmi ahhoz képest, ami itt van. Sokszor voltam már úgy 1-2 hetes BEST-eventeken, hogy nem tudott (majdnem) senki magyarul, de ez sosem jelentett számomra problémát, és persze ott is beszélgettek egymással anyanyelven az oroszok, meg a spanyolok, stb., de ott mégis az volt a lényeg, hogy mindenki mindenkit megismerjen, és jól érezzük magunkat együtt...

Na hát azért csak jól sült el tegnap az a szülinapi buli. :) Végülis ugye írtam a facebook-csoportba, h buli lesz nálunk, de szerencsére azért nem lettünk 50-en, kb 20-an voltunk, és nagyjából azok az emberek jöttek el, akiket amúgy is meghívtam volna. 2 orosz lány csinált nekem tortát, meg hoztak virágot, mint a képen is látszik, cserepeset, szóval most már szobanövényem is van. :) Úgyhogy mindenki, aki bejött, kapott welcome-tortát, na meg persze mindenekelőtt jó kis házipáleszt. Kb mindenkinek egy nagyobb korty jutott, de megszenvedte azt is mindenki. :D Ezen kívül kaptam még egy spanyol sráctól egy tábla orosz csokit, meg egy kínai sráctól egy üveg pezsgőt, amit éjfélkor különböző nyelveken való boldogszülinapot-énekléssel körítve meg is ittunk. Kb negyed 2-ig voltak itt az emberek, akkor meg 6-8 ember kitalálta, hogy ők elmennek valahová bulizni a városközpontba. Megvolt bennem azért a késztetés, hogy ha már szülinapom van, csak el kéne menni, de aztán negyed 2kor már tényleg nem nagyon volt kedvem, se erőm elindulni, úgyhogy inkább itthon maradtam. Se az a nagy bulizós nem vagyok, mint tudjuk, most még annyira sem mint régebben, de a jóval éjfél után elindulós meg főleg nem. :D Itthon kibontottam anyáék ajándékát, amit magammal hoztam, de nem volt szabad a szülinapomig kibontani, egy kis szerencsemalacot. :) Aztán elmentem alukálni, Múminpapával. :)

Ma reggel meg elkezdtem válaszolgatni a facebook-os szülinapi köszöntésekre, amikre általában nem szoktam válaszolni, mert hogy jaj, de sok, de most rájöttem, hogy mégiscsak jólesik egyesével válaszolni, mert akkor kicsit elmélázok rajta, hogy de édes, ő is írt, vajon vele mi lehet. :) Viszont a legédesebb ajándékomat a szomszéd kínai csajtól kaptam: írt fb-on valami olyasmit, hogy minden jót kíván a postaládán keresztül. ?? Mivel nem túl jó az angolja, ezért nem voltam benne biztos, hogy ezzel csak azt fejezi ki, hogy itt, a fb-virtuális postaládán keresztül is üdvözöl, vagy tényleg van valami az igazi postaládában, de azért kimentem megnézni, hogy hátha. És tényleg volt ott egy kis csomag. :) Egy cuki kis lila dobozkában egy kínai buddha-figura. :) Jaj, úgy örültem neki. :)

De azért a szülinap még folytatódik, még csak dél van, még további facebook-üzenetekre lehet számítani. :D Sok dolgom nincsen, kicsit azért ki kéne takarítani a sok sáros csizmájú ember után, meg mosogatni, van házim, amit meg kéne írni, de kb ennyi. Nagyon ronda idő van, olyan mintha eső készülődne, de mivel mínusz van, ezért nem valószínű. Viszont nincsen túl hideg, úgyhogy korizni el kéne majd menni. Tegnap is voltam lent egy fél órát (van innen 5-10 percre egy pálya), és próbáltam ellesni valamit a körülöttem korizó kb 10 éves kislánytól. Egy kicsit jobban csinálta mint én. :D De végül csak elkezdtem magamban érezni az erőt, hogy igenis megtanulok normálisan megállni (mert ugye hiába tudok korizni már kiskorom óta, de megrekedtem azon a szinten, hogy ha meg kéne állni, akkor elkanyarodok.) Szóval reszkessetek, mert mire hazaérek, korikirálynő leszek! :D

További kellemes Juli-szülinapot mindenkinek! :)

Tegnap találtam egy boltban plüss-Múmint. Mondom, jaj, de cuki. De ajjaj, 25 euró. :( Nézelődök tovább, látom ám, hogy van kisebb fajta is, de abból csak Múminmama meg Múminpapa van. 15 euro. Á, mondom, ez még mindig túl sok, főleg, hogy nem is az igazi Múmin, "csak" az anyukája meg az apukája...Erre látom, hogy Múminpapa akciós: 5 euro. :D:D Na, mondom, áll az alku. :D Úgyhogy megvettem az utolsó példány Múminpapát 5 euróét, és úgy örültem neki, mnt valami kis óvodás. :D:D Úgyhogy most együtt alszunk. :D

Ma megismerkedtem a mosógéppel. Remélem, nem bántja a ruháimat. :)

Most nem írok viszont hosszan, mert ma még ezer a dolog. :) Végül csak meghívtam mindenkit este szülinapi-házibuliba. :) Úgyhogy holnap lesz mit takarítani. XD (Ez itt ilyen szokás, hogy hetente 1-2x valaki tart házibulit, szóval akkor miért ne most, mikor szülinapom lesz.)

Ja, és megkaptam az első szülinapi üdvözletemet! :):) A postaládában. :) Annak is nagyon örültem. :)

Ő Múmin. :)
Csak hogy aki esetleg nem érti a blog címét, most az is megtudja. Szóval a Múmin egy finnországi svéd anyanyelvű írónő könyve alapján készült képregény- és rajzfilmsorozat. Nálunk otthon nem igazán ismert, viszont pont mikor én ovis voltam, akkor egy ideig ment a tévében is, meg jelentek meg Múmin-magazinok, meg kis könyvecskék, és úgy imádtam :):) Aztán nagyon hamar el is tűnt mindenhonnan nálunk, viszont mikor tavaly nyáron Stockholmban voltam, akkor ott rádöbbentem, hogy ez a mese Svéd- és Finnországban kb annyira mindenütt ott van, mint nálunk a Micimackó, vagy ilyesmi. :):) Ennek következtében most olyan vagyok, mint óvodás koromban, vagy mint 12 évesen, amikor a Bravo-újságból vagdostam ki a sztárképeket, hogy akárhová megyek, minden boltban meg kell állni minden egyes Múminos cuccnál, újra és újra, hogy "Jaj, de édes, múminos :):)". Viszont itt tényleg mindenütt Múmin van: a képeslaptól, füzettől elkezdve a cukorkáig, a bélyegig és a pelenkáig (ja, igen, tegnap a boltban, mondom, "Jaj, de édes, múminos, mi ez? Ja, pelenka." XD Mondjuk szerintem a pelenkát inkább csak a szülők látják, dehát hadd legyen jó nekik is. Stílusosan Múminmama és Múminpapa egymást átölelve feszítettek rajta. :D) Szóval mindennap kísértésbe esem, és meg kell győznöm magam, hogy ne vegyek meg mindenféle haszontalan dolgot, azért, mert múminos. XD Eddig még jól haladok, még csak ez a képeslap van az ágyam mellett. :D Ja, és egyébként van otthon egy nagy plüss-Múminom, ami igazából marhára nem Múmin, csak egy víziló, de kiskoromban teljesen boldogan éltem azzal, hogy ő egy Múmin, úgyhogy most már az marad. :D

Közkívánatra itt egy kép a szobámról. Nagyon izgi. :) Ahogy mondtam, jó nagy asztalom van, meg sok polcom, meg nagy ablakom. :)

Ma azt álmodtam, hogy otthon voltam...Úgyhogy ennek következtében reggel azért pár percre kétségbeestem, hogy most akkor tényleg nem megyek haza még 4 hónapig...Persze nem mintha most otthon akarnék lenni. Csak úgy a lehetőség, hogy ha akarnék...Aztán megnézegettem a jó öreg ryanair honlapját, és megnyugtattam magam azzal, hogy ha valamikor nagyon haza akarok menni, akkor csak lesz valami normális árú jegy, mert végülis a ryanairnél sosem lehet tudni sem pozitív, sem negatív értelemben...Ez a hártánya annak, hogy egy ilyen kisvárosban vagyok...Például ha Brüsszelben lennék, akkor akármikor hazamehetnék kb. Dehát nem akartam Brüsszelbe menni. :) Aztán a reggeli nagy ryanair honlapnézegetés közben sikerült megcukroznom a tojásrántottát. XD Aztán meg is sóztam, de szerencsére a só elnyomta a cukrot. :) Úgy tűnik, kezdek hozzászokni a hajnali reggelihez, mert itt nem lehet úgy mint otthon, hogy majd veszek kaját a büfében, mert ott egy icipici szendvics kerül annyiba, mint amúgy egy ebéd. :O

Egy kicsit a suliról:
Egész más rendszer, mint nálunk, érdekes, hogy vannak dolgok, amiket az ember természetesnek vesz, és el sem tudja képzelni, hogy máshol máshogy van. Pédául itt nincsen vizsgaidőszak, csak néha évközben 1-1 vizsga, de a jegyekbe amúgy is csak kb 20-30 százalékban számít bele a vizsga eredménye, azon kívül meg esszét kell írni csoportosan meg egyedül, meg prezentálni, "meg ott lenni az órán", meg ilyenek. Hát igazából nem tudom, hogy most akkor tetszik-e ez nekem. Mert ugye én hozzászoktam egy ilyen "tanár előad, aztán mi vizsgázunk" rendszerhez, ami nálunk van otthon, amire ugye sokan mondják, hogy túl elméleti, de ami itt van, ezzel én nem tudok pillanatnyilag mit kezdeni...Lehet, hogy túl begyöpösödött vagyok. :) De hogy én mennyire utálom az ilyen esszéírást, meg leadandót, meg projektmunkát...Ha egyedül kell csinálni, akkor is, ha közösen, akkor meg méginkább. Ugye a közös esszéírást már a gimiben Lotharnál sem értettem, merthogy fogalmazni ötször tovább tart együtt mint egyedül. :D Mármint értem én, hogy ezek a dolgok arra mennek ki, hogy megtanulj más emberekkel együttműködni, mert az egy munkahelyen is szükséges lehet. Csak kérdem én, hogy vajon a munkahelyeken is azt is közösen kell megoldani, amit amúgy egyedül is meg tudnánk?? Mert ilyenkor szokott nálam az jönni, hogy nekem tökmindegy, hogy azt írjuk amit te akarsz, vagy azt írjuk, amit én akarok, csak írjunk már valamit...És akkor ugye az ember összekerül olyanokkal egy csoportba, akik vagy ilyen maximalisták, és minden kérdésre tökéletes választ akarnak adni, vagy azokkal, akik bizonytalanok, és minden szó előtt megkérdeznek, hogy az úgy jó lesz-e. Na de a legrosszabb ennek a kettőnek a kombinációja, mert ugye az elsőnek lehet azt mondani, hogy figyelj, nekem mindegy, írj, amit te szeretnél, a másodiknak meg lehet azt mondani, hogy nyugi, majd én megcsinálom, ha neked nem megy, de a harmadik típus mellett ott kell ülni, míg ő az amúgy 10 perces feladatot egy óra alatt megoldja, és mindenre mondani, hogy, igen, szerintem is jó lesz így...Na szóval, most egy kicsit frusztrált lettem a suli miatt, de még eddig is mindenütt mindent megoldottam, szóval majd itt is, meg ez amúgy is "csak" egy Erasmus, szóval nyilván senki nem akar minket megbuktatni.
Ja, és itt úgy van, hogy nem feltétlenül ugyanaz az órarend minden héten (vicces volt a következő fb-beszélgetés tegnap egy finn(!) csajjal: Én: "Hogyhogy nem voltál órán?" Ő:"Ma nincs óránk." Én:"De volt. Figyu, te nem tudod, hogy minden héten más órarendünk van?" Ő:"???????" Még jó, hogy itt vagyok. ;)) Szóval, néha amúgy is előfordulnak változások az órarendben, de ráadásul még vannak ún. intenzív hetek is, mikor egy-egy tárgyból van egy héten 10-15-20 óra. Például ezen és a következő héten intenzív hetünk van International Entrepreneurshipből, mert egy szlovén tanár tartja, aki csak 2 hétre elugrik ide, úgyhogy letolunk kb 20+20 órát a 2 hét alatt, aztán rögtön meg is lesz 3 kredit. De azért addig nem lesz piskóta, mert egyéni meg csoportos leadandóm is lesz, meg jövő pénteken vizsga, és ráadásul szülinapom a hétvégén. :O

Meg a menzáról:
Na hát a menza az tök király :) Múltkor még csak az egyikről írtam, de azóta megnéztem a másikat, és tényleg sokkal jobb. 2,25 euróért lehet ebédelni diákkártyával, 3-4 féle kajából lehet választani, és annyit veszel, amennyit akarsz, jár mellé annyi saláta amennyit akarsz, egy pohár szörp/tej/víz, meg zsemle/kenyér, megkenve vajjal. Szóval azért nem rossz. Olyan csak-elmegyek-a-suliig-akkor-is-ha-nincs-órám. :)

Na most megyek lassan a 2. finnórámra. Időközben másik 4 ember is csatlakozott hozzám az Erasmusosok közül, szóval érdemes volt itt promózni, mert mégsem csak én vagyok az egyetlen ilyen nyelvtanulás-mániás.

Egy kis finn nyelvlecke:
Mina olen Juli. Mina puhun unkaria, englantia, saksaa, ja vahan ranskaa. Ja, és a muki a bögre. XD

Tegnap reggel felkelek, szépen süt a Nap. Á, mondom, ma mégsem lesz olyan hideg, mint mondták. 11kor csekkolom neten az időjárást. -31 fok. :D Mire elindultam, már csak -27 volt, szóval a legjobb részről lemaradtam. :) Felvettem egy harisnyát, sígatyát, 2 zoknit, hócsizmát, 3 meleg réteget felülre, kabátot, sapkát összekötöttem az állam alatt, sálat vettem, amit felhúztam a számig, aztán az orromig (és megfagyott mire beértem a suliba), meg a jó kis irhakesztyűt, és elindultam. Időközben rohamosan javult az idő, mire hazaértem, már csak -24 volt. Szóval, ha hiszitek, ha nem, mire hazaértem, annyira melegem lett, hogy már alig vártam, hogy hazaérjek, és le tudjak vetkőzni. :D Szóval, a tanulság: ha hideg van, fel kell öltözni. ;) (Tudom, hogy van, aki ezt már 24 éve mondja nekem, de jobb később mint soha ;)) Az viszont tényleg hihetetlen, hogy vannak emberek, akik egy szál farmerban járnak, és szenvednek. Tudjátok, olyan farmerban, amit van aki +30 fokban is felvesz. :D

Szóval délután fogtam magam, levettem magamról egy réteg ruhát, kimentem a -24 fokban , és lecsekkoltam a közeli koripályát. Király volt. :) Még szoknunk kell egymást Ingriddel, de jó lesz ez. ;)

Ma ilyen szépen sütött a Nap. :) Na de aztán...mikor lement a Nap, rohamosan elkezdett hűlni a hőmérséklet, és mire 4 után hazaértem, mínusz 18 fok volt. :O Háát, ez már olyan lefagy az arcod idő. :D Aztán azóta meg már mínusz 25 van. Tulajdonképpen érdekelne, hogy ez most milyen. :) De ezért már nem öltözök fel. :) Szóval elkellenek itt azok a kéz- és arckrémek. :) De délután, amikor mínusz 14 volt és sütött a Nap, az nagyon kellemes volt. Meg tegnap este is, hóesésben hazajönni, mintha karácsony lett volna. :)

A mai nap sztorija: találkoztam egy órán egy 20 éves finn csajjal, aki 3 éve megismerkedett egy nyaraláson egy mexikói, vele egyidős sráccal, aztán a srác ideköltözött hozzá, együtt élnek, és poénból kiírták fb-ra, hogy házasok. Aztán tényleg összeházasodtak. Csak nem mondták meg a csaj szüleinek. Kééész...

Mivel még mindig nem tudok egyszerre több képet beilleszteni, így egyesével jönnek a képek. :) Mint láthatjuk, a suliba vezető rövidebb út az erdőn keresztül vezet. :) Kellemes reggel 8ra menni a sötétben. :D Nyugi, anya, mindenki arra jár suliba. :)

Amint a címből is látszik, végül mégiscsak megkezdtem finn tanulmányaimat. :) Hát mit mondjak, nem ment könnyen...A suliban ugyebár nem lehetett, aztán kaptunk Ullától (ő itt a főtanárnénink, egyszerűen csak "Ulla") valami címet, egy helyi mindenfélét csináló szervezetét, hogy ők tartanak finn kurzust is. Becsületemre legyen mondva, a 4. napon már simán tudok emlékezetből közlekedni a városban, anélkül, hogy minden sarkon megállnék térképet csekkolni, szóval, könnyen meg is találtam a helyet. Na de aztán az épületen belül, na ott volt a nehezebb dolgom. Találkoztam hatalmas vigyorral finnül karattyoló bácsval, aki mint kiderült, azt magyarázta nekem, hogy ő már többször járt Magyarországon, mikor én meg ugye kezdő finn órát kerestem. :D Végül fel is jelentkeztem, előbb azért jól megijesztettek, hogy eddig 3an iratkoztunk fel, így lehet, hogy nem lesz megtartva a kurzus, aztán végül megjelentek legalább 12-en. :)

A finnugor rokonsággal ugyan nem sokra megyek (ma a boltban nagyon megörültem, hogy megértettem valamit egy samponon, de aztán rögtön rájöttem, hogy azért értettem, mert svédül volt és hasonlított a némethez :)), viszont legalább már felfedeztem pár hasonlóságot:
- Mikor kiderült, hogy a finnek a szavak végére teszik a ragokat, akkor először teljesen ledöbbentem, hogy mi?? hát ez meg milyen idióta nyelv? hogy lehet ilyet kitalálni? Aztán rájöttem, hogy, ja, a miénk is ilyen. :D
- Ezenkívül a hangsúlyozásban is hasonlóságot vélek felfedezni, úgyhogy most már nem érzem képtelenségnek, hogy amikor leszálltunk a repülőről, akkor folyton azt hittem, hogy magyarok beszélnek körülöttem, mikor pedig finnek voltak, csak a hanglejtés annyira hasonló.
- Ja, meg a kiejtés. Annyira vicces volt az óra, úgy éreztem magam, mintha óvodások között ülnék, akiket olvasni tanítunk. :) Mert a finnben is az van, hogy van i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű, annyi a különbség, hogy nincsen a-juk, csak rövid meg hosszú á, meg van nyílt e-jük, és a hosszú magángangzókat így jelölik: ii, oo, stb. Hihetetlen, hogy a különböző nyelveket beszélő embereknek milyen hangokkal van problémájuk a többiek nyelvében. Például az ü-t sokan csak nagyon szenvedve tudják kimondani, vannak, akik meg nem érzékelik bizonyos hangok között a különbséget. Persze ugyanez igaz ránk is más nyelvekkel kapcsolatban, de szerencsére a finnel kiejtésileg nem hinném, hogy problémám lesz.

Szóval azért kár lett volna kihagyni ezt a finn kurzust. Nem értem az embereket, akik nem elég, hogy őket nem érdekli, de engem is totál hülyének néznek, hogy minek akarok finnül tanulni, "mikor azt csak 5 millió ember beszéli a világon." Hát biztos, hogy ezerszer jobban érdekel a finn óra, mint mondjuk egy "Personal Selling and Sales Management", ahol arról beszélünk már 4 órája, hogy mitől lesz valaki jó eladó...Pff...So much wasting time...A franciának legalább örülök, azt is felvettem, 3 kreditért, jó lesz felfrissíteni, meg amúgy is körül vagyok véve franciákkal, úgyhogy lesz kivel gyakorolni. Így van összesen 23 kreditem. Mivel a BME-n 21 a kötelező, ezért nem ugrálok túlzottan, hogy még vehessek fel mellé valami bullshit tárgyat (csak mert van, akinek muszáj, hogy meglegyen pl. 25 kreditje), amiből majd projekt-teamwork leadandót kelljen csinálnom. Akkor már inkább megyek finnt tanulni. :)

Szóval elmondom, hogy miért akarok finnül tanulni:
- mert mikor tanuljak finnül, ha nem most, hogy itt vagyok?
- mert rögtön gyakorolhatom is
- mert segíthet a mindennapokban, ha boltba megyek, netezek, stb.
- mert ha egy anyanyelvű finn tanít, akkor a kultúráról is megtanul az ember egy csomó mindent
- ez már csak utólag pluszpont, de ugyanolyan, mint egy egyetemi óra, mindenki egyetemista, de legalábbis fiatal, különböző országokból, így tőlük is, meg róluk is, meg a nyelvükről is tanulok közben
- mert totál bunkóságnak tartom, ha valaki egy országban hónapokat tölt, és meg sem próbál pár szót megtanulni, hiszen ha valahová csak pár napra megyünk, akkor is illik megtanulni, hogy "köszönöm" meg "viszontlátásra"
- mert minél több nyelvből tanult egy kicsit az ember, annál könnyebbeb ért meg másik nyelveket, mert a nyelvek között előfordulnak hasonlóságok
- aztán meg ki tudja, mikor lesz rá szükségem az életben? Nem biztos, hogy soha. ;)

Szóval ennyit erről. :) Ja, és hetente 2x1,5 óra, április végéig tart, és 71 euro. Oké, ha már a suliban nem volt ingyen, akkor hol kap az ember nyelvkurzust 20 000 Ft-ért? (Az egyetlen szívfájdalmam, hogy persze a heti 2 finnóra pont egybeesik a kosáredzés időpontjával. :( Na de sebaj, kosarazni majd tudok otthon is, finnt tanulni meg csak itt, meg azért vannak itt más sportolási lehetőségek is, mint tegnap említettem. Ja, meg néha szombatonként is lesz kosár elvileg.)

Egyébként a címben szereplő "Hauska tutustua", annyit tesz: "Örülök, hogy megismertelek."

Jaj, lehet, hogy nem kéne ennyi időt a blogolással tölteni, de minden nap történik valami, amit le akarok írni, mert ha hazamegyek 4 és fél hónap múlva, addig nem tudok az agyamban raktározni mindent. :) Különben meg írhatok le mindenkinek mindent chaten vagy skype-on. :)

Na asszem mára ennyi. :) Hosszú napom volt ma. :) Tök jó volt hazafelé sétálgatni a hóesésben, mínusz 10 fokban. :) Mármint, tényleg jó volt. Egyáltalán nem fáztam. Egyrészt, gondolom, hozzászokik az ember. Másrészt pedig, itt nem ciki hülyén kinézni, ha hideg van. :D Otthon ha mínusz 15 fok van, sem megy ki az ember hócsizmában a civilizációba, itt meg simán. Ha mínusz 25 lesz, akkor a sígatyában is simán elmegyek suliba. Ja, és megemlíteném, hogy a hatalmas túrahátizsákkal járok suliba, mert ugye vagy azzal megyek, vagy a kis rózsaszín táskámmal, de akkor mibe cipelem a cuccot a boltból hazafelé a 20 perces úton? Szóval, most pont úgy nézek ki, mint Rory a Szívek szállodájából, mikor a Chiltonba járt. :D Csak még rajtam van egy hatalmas szőrös sapka is. ;)

Tök jó érzés saját lakáskában lakni. :) Nem kell kijárkálni a hideg folyosóra pisilni, sem a konyhába, ahová a Vásárhelyiben befújt a szél, és nem lehetett leülni, hanem annál az asztalnál kellett ennem, ahol a szobámban a gépem volt, és attól már nem fért el semmi, nem kell beléptetőkártyával csipognom, vagyis nyilvánosságra hozni, hogy hazaértem, és nem kell bejelentenem a portásnak, ha bejön hozzám valaki. :) És van saját postaládám. És ráírták a nevemet! :D Úgyhogy ezúton szeretném megjegyezni, hogy imádok ám levelet kapni. :) És mindjárt itt a szülinapom! ;) Bár a címemet nem akarom itt közzétenni, de ha valaki szeretne levelet küldeni, vagy meglepetésszerűen meglátogatni :P, annak szívesen megadom privátban a címemet. ;)

Valaki, aki ért a blog.hu-hoz mondja már meg légyszi, hogyan lehet egy bejegyzésbe egyszerre több képet betenni, mert akartam még a lakásról, meg a hóról, meg ilyesmikről is képeket rakni, de jelenleg az van, hogy ha megbróbálok berakni egy újat, akkor törli az előzőt...

Azoknak, akik itt kötözködnek :P...hogy miért Múminföldén és nem Múminföldön...hát nem jobban hangzik az, hogy Múminfölde, mint az, hogy Múminföld?? Aztán, hogy így ragozva helyes-e, azt már nem tudom, de - igaz, hogy általában én is nyelvtannáci vagyok - ez márpedig így marad, mert nekem tetszik, és már amúgy sem lehet megváltoztatni. :P

Ahhoz képest, hogy az embernek elsőre Észak-Európáról az jut eszébe, hogy úristen, ott biztos tiszta depisek az emberek, mert fél életükben sötét és hideg van, és semmit nem tudnak csinálni, ki sem mozdulnak a szobából - a következő lehetőségek tárultak elém az elmúlt 2 napban, amivel karban lehet tartani kis testünket és lelkünket :)
- gyalog megyünk suliba (15-20 perc)
- de mehetünk biciklivel is, ha bérlünk - nem tudom, hogy ezt bevállalom-e, vagy inkább megvárom a tavaszt
- van a koliban szauna (mint itt mindenhol) - na jó, az nem sport, de azért jó
- kb mindenhol lehet korizni a városban - na jó, nem mindenütt, de jópár helyen - mindenütt ingyen, úgyhogy ma vettünk is korit - zsír újat 30 euróért...azért nem rossz ár az, ha állítólag március végéig fogjuk használni :) persze sajnálni fogom, hogy nem tudom hazavinni, de már úgyis van otthon 2 női méretű korcsolya, szóval szükség nem lesz rá
- az egyetemi tornateremben lehet mindenfélét sportolni, köztük kosarazni, hetente 3x - szintén ingyen, de ha épp nincs lefoglalva a tornaterem, és üresen találod, akkor bemehetsz, és csinálhatsz, amit akarsz
- lehet kulcsot igényelni az egyetemi konditeremhez, szintén ingyen
- lehet menni bowlingozni, egyetemistáknak akciós áron
- meg persze lehet futni is, sokan élnek is vele...mondjuk azzal talán én tényleg megvárom a tavaszt

Szóval erről lehetne példát venni máshol is, például a drágalátos egyetemünkön, ahol nem az a legnagyobb baj, hogy mindenért fizetni kell, mert tényleg nem olyan sokat, hanem hogy akkora a bürökrácia, és nulla a tájékoztatás, hogy igazából feladod, mielőtt rájönnél, hogy hogyan lehet bejutni mondjuk egy tornaterembe.

Más, de nem sport - érdekességek:
Ingyen lehet nyomtatni az egyetemen. Színesben. (Csak papírt kell hozzá vinned.)
A finnek fél 11-től ebédelnek. Maximum 2-ig, de akkor már zárnak a menzák. A többiek ki vannak akadva, nekem viszont bejön. Ugyanis én reggel nem bírok olyan sokat enni, ezért viszont hamar megéhezek. :)
A menzán az van, hogy előre kifizeted, amit kérsz - például van olyan menü, hogy leves + saláta - aztán odamész és elveszed magadnak, és senki nem nézi, hogy mennyit veszel, ha akarsz, levét veszed, ha akarod sűrűjét, salátából is amennyit akarsz, és szelhetsz magadnak mellé annyi szelet kenyeret, amennyit szeretnél. (És mégsem viszik el az emberek a fél kiló kenyereket haza. Jó, nem mintha én nem bliccelnék a BKV-n, de akkor is...) Jár hozzá egy pohár tej vagy víz is.
A kabátoknak pedig van kirakva néhány állvány, (vállfákkal!), ahol ott lehet hagyni a kabátodat, és nem lopják el! Nem úgy, mint nálunk, hogy kb a kesztyűdet félsz bent hagyni a teremben szünetben, vagy a mosdóban egy mappát, amíg pisilsz, nehogy ellopják...

Na mára ennyit.
Ja, és Laci jön február végén. Már csak 39 nap. :)