Egy félév Múminföldén

Nem tudom, miért ír rossz dátumokat, de természetesen a mikkelis bejegyzést ma írtam, január 13-án (és nem 7-én), a tampereit meg tegnap, január 12-én.

Megérkeztem Erasmusom országába, Finnországba. :) Még csak Tamperében vagyok, egy BEST-es finn lánynál alszom ma éjjel, holnap reggel megyek vonattal Mikkelibe, ahol 4 és fél hónapot fogok tölteni. :)

Egész zökkenőmentes volt az ideutazásom, ahhoz képest, hogy egy 20 kilós dülöngélős, és egy 15 kilós, sokmindent átélt kerekű bőrönddel, meg egy 10 kilós kézipoggyásszal jöttem, a repcsi után még 2 busszal. A jó öreg Ryanair megint bemutatkozott, mert "rajtuk kivülálló okokból" nem volt étel- és italszervíz a járaton. Nem mintha ott akarnék venni, dehát akkoris. XD És végülis kevesebb mint 1 órát késtünk. ;)

A repülőn megismerkedtem egy finn fagottművész bácsival, aki tudott magyarul, mert volt egy magyar felesége, és most a 15 éves ikerlányait jött meglátogatni Magyarországra (szóval még majdnem ingyentaxim is lett, csak a bácsi tök ellentétes irányban lakott, mint ahová én jöttem); aztán meg 2 magyar sráccal, akik Turkuban dolgoznak, ők meg segítettek megkeresni a buszomat, amivel eljöttem Niinához. A buszsofőr ugyan nem tudott angolul, de azért csak megértettük egymást, még szólt is, hogy mikor kell leszállnom. :)

Szóval eddig minden oké. Kezdetnek ennyi. Nagyon szép itt, minden tiszta hó. Most egy ilyen külvárosban vagyok, ahol az út mellett annyi fa van, mintha erdő lenne. Tisztára úgy érzem magam mintha a Narnia krónikáiban lennék. :) 

Na most már tényleg megérkeztem a koliba, amit itt úgy hívunk, hogy a MOAS, egész pontosan délután 2kor. A mai nap legnagyobb kihívása az volt, mikor pár száz méteren el kellett húznom a 2 bőröndömet Tamperében a havas járdán a buszmegállótól a pályaudvarig. Na az tényleg kemény volt. Kb. 10 méterenként álltam meg, mígnem a hosszú percek alatt mellettem elhaladó 2. ember felajánlotta a segítségét, és elhúzta a nagyobbikat, úgyhogy onnan már könnyen ment. :) Viszont ennek, meg a finn téltől való félelmemnek, valamint a "vegyél fel minél több ruhát, hogy több mindent tudj kivinni, és ne törődj vele, hogy hozod haza" elvnek következtében sikerült mínusz 7 fokban izzadnom a bőröndcipelés közben. :D Szerencsére legközelebb ilyet csak május végén kell majd csinálnom, akkor meg már legalább nem lesz hó. Mondjuk akkor meg majd vicces lesz felvenni a télikabátot meg a sígatyát a repülőre. :D

Nahát itt meg a vasárnap az tényleg vasárnap. Julika ugye elindul időben, ott is van a pályaudvaron 8kor, mikor a vonat csak 9:05-kor indul, erre kiderül, hogy a pénztár csak 9:45-kor nyit, merthogy vasárnap van. :D Úgyhogy stresszelhettem azon, hogy végül az utolsó pillanatban még a 2 bőrönndel rohanhatok a vonathoz. :)

Jó hideg van, de azért egyelőre nem vészes, állítólag lesz majd még mínusz 20-30 is. :O Viszont mint már tegnap is írtam, nagyon szép a táj, a vonaton az első órában csak néztem kifelé az ablakon. :) Annyira tetszik, hogy itt nem küzdenek a hó ellen, nem vakargatják mindenhonnan, itt ha tél van, akkor hó van, és kész. Meg ugye mivel állandóan mínusz van, így nem kell attól se félni, hogy tocsoghatunk a szürke lucsokban.

És végül még a Nap is kisütött. :) Épp mikor délelőtt 10 óra tájban beletörődtem, hogy itt tavaszig biztos örökké félhomály van, akkor kiderült, hogy addig nem csak azért nem láttam a Napot, mert felhős az ég, hanem mert még nem igazán kelt fel. :) De aztán majdnem 4-ig világos volt, úgyhogy nem olyan vészes ez, és ráadásul most már egyre hosszabbak lesznek a nappalok, mire hazamegyek májusban, már este 11ig világos lesz :D

Na de ha már itt vagyok, akkor a koliról: van egy saját szobám, hatalmas ablakkal, meg hosszú asztallal az ablak alatt (ugye mondom én mindig, hogy ennek így kell lennie), sok polccal, és dupla matraccal az ágyamon, úgyhogy lehet jönni meglátogatni, csak hozzatok hálózsákot! :) Van egy lakótársam, egy francia lány, nagyon aranyos. Szegény nem egy gyakorlott utazó, mert beletette a laptopját a bőröndjébe, és ellopták...Mondjuk az azért döbbenet, hogy ez teljesen természetesnek számít a világban, hogy a reptéri dolgozók kilopják az értékes cuccokat a bőröndödből, te vagy a hülye, minek raktad oda...

Tök jó érzés, hogy van saját szobám, viszont mégsem vagyok egyedül, mert maga az apartman közös, egy kis konyhával és fürdőszobával.

Most nagyon fáradt vagyok, úgyhogy ma azt hiszem, korán aludni megyek, holnap már megyünk is suliba. Meglepően kellemes érzés a 2 hetes BEST-kurzusok után, hogy az ember nem érzi azt, hogy azonnal mindent látnia kell, mindenkivel találkoznia kell, és buliznia kell, hanem meg lehet tenni, hogy az ember másfél napig utazik, aztán kipakol, megvacsorázik, és hamar aludni megy. Lesz még 4 és fél hónapom, hogy mindent és mindenkit megismerjek itt. :)