Egy félév Múminföldén

:):)

Amúgy a facebook oldalamon megosztottam az egész albumot, amit egy ismerősöm fényképezett, úgyhogy ott megnézhetitek a többit, nem mintha össze lehetne hasonlítani az élő verzióval. :P (Teljesen északi-fény-részegek voltunk tőle! :D - Gondolhatjátok, 3 óra a tetőn, és egy idő után annyira fáztak a lábujjaim, hogy aztán elkezdtek nem fázni, és akkor megijedtem, hogy ez vajon mit jelent, de nyugi, jól van mind a 10! És teljesen elfelejtettem, hogy miket kéne csinálnom, csak kikapcsolt az agyam, és néztük az eget. ;)) Meg mindenféle mikkelis képeim is vannak fent, több mint amennyit ide felrakok, úgyhogy nézzétek meg azokat is!

Jujj, de nagyon régen nem írtam már. :(

Csak röviden, hogy mi történt velem azóta: itt volt Laci, voltunk Tamperében, Múminmúzeumban is. :) Aztán felfedeztük Mikkelit. :)

Sajnos a cuki kis maketteket nem volt szabad lefényképezni, de itt vagyok én Múminmamával:

Itt pedig a múzeum bejárata előtt:

Kilátás a tamperei Pyynikki toronyból, ahol állítólag az ország legjobb fánkját lehet kapni :):

Laci húzott szánkón, az erdőben, ja, mert hogy találtunk egy törött szánkót. :) Megmutattam Lacinak a borzalmas szánkópályát, ami rosszabb volt, mint ahogy emlékeztem rá, úgyhogy nem mertem mégegyszer lecsúszni. :P Sajnos nem volt nálunk fényképező, oda majd még visszamegyek lefényképezni, mert azt látnotok kell. :D Tuti, hogy olyanon még nem csúsztatok. :D:D

Saimaa-tó:

és sziget, amit felfedeztünk:

Ezen a héten befejeződik az első negyedév, egy tárgyból 4est kaptam, egy másikból asszem 4est, de még nem biztos, a 3.-ból még nem kaptam jegyet, abból még le kell adni egy esszét, de már majdnem kész van. (Persze, hogy (Szabina - "perszehogy" XD) én csinálom az egészet, holott csapatmunka lenne, és persze, hogy a prezentációt is én csináltam egyedül, mert a gazdag francia fiúkák, a csapattársaim a Karib-tengeren nyaralnak...mondjuk így valószínűleg gyorsabban megcsináltam ;))

Hétvégén befejeztük az iglut. :D Tudom, még nem is mondtam, hogy iglut építünk. :O Igazit. :O Nagyon király lett. :D (Majd legközelebb teszek fel képet, csak le kéne fényképezni szép, napos időben.) Az elején nem vettem részt sajnos az építésében, csak az utolsó 2 alkalommal, mióta Laci meghozta a vízhatlan kesztyűmet. :D Szombaton volt iglu-parti, kb 5 percet töltöttem bent, mert eléggé kényelmetlenül éreztem magam 20 emberrel egy jégfalú építményben, aminek csak egy pici kijárata volt, hiába ültem pont a kijáratnál...De azért tényleg király, és kint -22 fok volt, bent meg csak -2-t mértünk, és az egyik finn srác bent aludt. :D Mondjuk az azért érdekes kérdés, hogy ugye mi van, ha túl meleg lesz az igluban, és elkezd csöpögni a fala, ami velünk is előfordult.

Finn tanulmányaimat szorgalmasan (na jó, sajnos nem eléggé) folytatom, ma a tanárnénit is meg akartam nevelni. :P Na de most komolyan, hogy lehet úgy kezdő nyelvet oktatni, hogy elolvasunk egy szöveget finnül, aztán azt mondja, hogy kérdezzünk, ha nem értünk egy szót, és akkor 15 ember elkezd össze-vissza kérdezgetni, minden szót megkérdez 6 különböző ember, elmegy vele egy csomó idő, de valójában a teljes szöveget meg senki nem érti...Nem azért, mert hülyék vagyunk, hanem mert KEZDŐ óra. De ha hülyék lennénk, akkor meg azért kéne máshogy csinálni. :) Szóval akkor Julika jelentkezett, hogy "Ígérem, hogy utoljára kérdőjelezem meg a tanítási módszereit, de miért nem fordítjuk le az egész szöveget mondatról mondatra?" Na, jó, fordítsam le. El is kezdtem, megkérdeztem 2 szót, erre azt mondja "Azt hiszem, én is megkérdőjelezhetem a te tanulási módszereidet, mert ezeket a szavakat minden órán megkérdezi valaki." XD (Szerintem meg nem :P, de tény, hogy egy csomó olyan szó van, amit újra és újra megkérdezünk, szóval sajnos tényleg lusták vagyunk.) Viszont összességében szerintem akkor is sokkal hatékonyabbak és gyorsabbak voltunk ezzel, hogy végigolvastatta velem a szöveget, és lefordítottam, amit nem tudtam, azt megmondta valaki, vagy a tanár, és így legalább végül mindenki minden szót tudott, sőt mi több, az egész szöveget értettük. ;) Kíváncsi leszek, hogy legközelebb visszatér-e a saját módszeréhez...Amúgy jófej a néni, szóval remélem, nem lesz rám pipa. :)

Ma finn után találkoztam megint Judittal, a magyar nővel, és jót beszélgettünk, meg ettünk finom sütit. :)

Mivel Juli sosem tud nyugton megülni, így tegnap talált egy grazi ösztöndíjat következő félévre, aminek március vége a határideje, úgyhogy most ezerrel próbálok dokumentumokat beszerezni, hogy be tudjam adni a pályázatot. :)

A jó kis birkaszellem hatására megyünk Szentpétervárra március végén, 4 napra. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez a legmegfelelőbb időpont időjárásilag, de valaki kitalálta, aztán 7 másik ember is lefoglalta a szervezett utat, úgyhogy a végén nem nagyon maradt ember, aki jött volna velem májusban, úgyhogy így én is becsatlakoztam. :) Eddig nem nagyon érdekelt Szentpétervár, de most elkezdtem olvasgatni róla, és most már nagyon megjött hozzá a kedvem, szóval legalább nem kell májusig várnom rá. :) Az is igaz, hogy februárban meg olvadt Tallinnban, amire senki sem számított, szóval ezek alapján bármilyen idő lehet március végén is. Reménykedjünk, hogy nem a lucsokban fogunk tocsogni. ;) Azt is hallottam, hogy tavaly májusban havazott Mikkeliben. :O

Hétvégén meghívtam egy finn barátnőmet vacsorázni, csináltam paprikáskrumplit, és nagyon ízlett neki. :) Még lakótársam is evett belőle, pedig utálja a hagymát...Mondjuk nem is emlékszem most nagy úszkáló darabokra, de múltkor arra panaszkodott. :D

Összebarátkoztam a facebookozós görög lánnyal, akiről kiderült, hogy mindketten nagyon unalmasnak gondoltuk a másikat, de kiderült, hogy nem is, sőt, egy csomó mindenben hasonlítunk.

Vasárnap voltunk korizni a Saimaa tavon, van 1 km-es kör, és mentem belőle 15-öt. ;) Ez már lassan közelít valami sporthoz. ;) A többiek 3 kör után feladták. :P

Asszem, ennyi történt mostanában. :)

Sziasztok! :)

Először úgy gondoltam, hogy ma sem érek rá egyáltalán blogot írni, de most mégiscsak elkapott az ihlet. :) Úgyis jön Laci hétvégén, szóval következő héten ne nagyon várjatok tőlem semmit. :P

Ezen a héten eBusiness intenzív hetünk van. Azért ezek az intenzív hetek néha az agyára mennek az embernek…Úgy, hogy pl. májusban már ugye alig lesz dolgom, de ilyenkor meg persze minden egyszerre van. Hétvégén még más tárgyakból írtam házikat meg leadandót, aztán hétfőn kezdődött  ez az intenzív hét, ez olyan 15-20 plusz órát jelentett a héten (a holnapi napot is beleértve), a normál 17 órámon kívül. Ez BME-s viszonylatban nem lenne olyan veszélyesen sok, de azért ha tényleg mindenre bemegy az ember, és közben még kismillió dologra készülnie kell, akkor csakcsak. Szerdán volt egy Personal Selling vizsgám, na az olyan volt, hogy volt belőle hétfőn egy próbavizsga, hogy lássuk, hogy néz ki, 5 kérdés volt, ikszelős, 5ből 5öt eltaláltam, gőzöm nem volt a legtöbbjükről, de kilogikáztam, úgyhogy úgy gondoltam, mivel abszolúte nem érek rá, hát megpróbálkozom vele anélkül, hogy egy percet is tanulnék rá, ha nem lesz meg, még mindig tanulhatok a pótra, amikor jobban rá fogok érni. Hát nem volt egy nagy eresztés, 20 kérdés, A-B-C válaszlehetőség, volt amire emlékeztem óráról, van amit meg megpróbáltam logikusan kitalálni. Csak meglesz. :)

Úgy volt, hogy holnap lesz egy franciavizsgám, de szerencsére kiderült, hogy lehet választani, h most, vagy 2 hét múlva írom meg. Nem vagyok egy vizsgahalogatós típus, de ennek most nagyon örültem. Merthogy a mostani intenzív héten (2 kreditért) ugyan nincsen vizsga, de keddről mára össze kellett raknunk egy csoportos prezentációt az EU, USA és Ázsia információs társadalmának megítéléséről. Idegtépő egy dolog ez a közös prezentáció, de maga a téma legalább érdekes volt. Szerencsére annyira be voltam tojva, hogy nem lesz időm megcsinálni, hogy már kedd este befejeztem az én részemet. 4-en voltunk egy csoportban, köztük egy elsőéves, 18 éves iráni srác, aki olyan folyékonyan és akcentusmentesen beszél angolul, hogy nem is értem, hogy egyesek honnan szedik ezt az angoltudást…Egyébként ezektől az akcentusoktól megőrülök…Az orosz legalább érthető, de a franciák legtöbbje úgy beszél angolul, mintha franciául beszélne, az ázsiaiak pedig (pl. Kína, Vietnam) annyira elharapják a szavak végét, hogy képtelenség megérteni őket. Szerencsére a finn akcentus teljesen érthető, szóval a tanárok akcentusa (már amelyiknek van), sem zavaró. Néha elgondolkozom azon, hogy vajon engem hogy hallanak mások, lehet, hogy én is furán beszélek, de én nem bírom megérteni, hogy ha valaki már folyékonyan beszél angolul, akkor miért nem próbál meg angol kiejtéssel beszélni…Mért ’dzet’ a that, meg ’kompanyi’ a company az oroszoknak, a franciákról meg már ne is beszéljünk, hogy ugye ők állítólag nem tudják kimondani a h-t, de azért a legtöbbjükről mindig kiderül, hogy igazából ki tudná mondani, csak nem mondja…

Erről jut eszembe, kaptam lakótársamtól egy könyvet, az a címe, hogy A year in the merde, ez csúnyát jelent, mint időközben rájöttem, de hát ez a címe tényleg :D Egy angol pasi írta, aki egy évet töltött Párizsban, hát csúcs ez a könyv, ha valaki találkozik vele, olvassa el, annyit röhögök rajta. :D Angolul kell olvasni, nincs is értelme lefordítani, mert egymás nyelvével szenvednek benne az angolok meg a franciák, és ezért nem árt hozzá egy kicsit franciául is tudni.

Ja, meg visszatérve még a heti teendőkre, kell írnunk egy esszét is ebből az eBusinessből, a határidő jövő hétfő, de be akarom fejezni holnap estig, mert ugyebár szombattól nem ez lesz a legjobb elfoglaltságom. :) Egyébként azt a témát választottam, hogy a BEST hogy működik az internetkorszakban, milyen előnyei-hátrányai vannak, szóval nem nagyon kell kutatnom hozzá, de azért 6 oldalt össze kell rakni valami értelmes mondanivalóvá.

Tegnap finnórán megbizonyosodtam csoporttársaim katasztrofális földrajztudásáról, olyannyira, hogy végül még be is szóltam, hogy „Ti nem tanultok földrajzot?”, amit még a tanárnő is magára vett, aztán meg kaptam egy bocsánatkérő üzenetet egy sráctól, hát gondoltam, én nem vagyok megsértődve, csak te kis málészájú hülyegyerek vagy. Merthogy tényleg totál málészájú. :D Mert hogy miután a kis 19 éves európaiak, akik eljöttek egy másik európai  országba, tátották a szájukat, hogy hol van Oslo meg Budapest, de akkor még nem hogy lapítana, hanem azt mondja, hogy ’én azt hittem, hogy Oslo van Magyarországon”, ???, utána azért a tanárnő is bejátszott egy „Bukarest Szerbia fővárosa” megjegyzést, úgyhogy tartottam egy kis földrajzórát a csoportnak…Mert az oké, ha az ázsiaiak nem vágják az európai földrajzot, bár mondjuk aki már ideházasodott Európába, annál is kicsit meglepődtem, hogy már itt él, és még nem hallott Oslóról?? De azért az európaiak…Persze nem tudom, mennyire vágnám a földrajzot, ha nem utaztam volna annyit az elmúlt években, de speciel az európai fővárosokat azért megtanultam a gimiben…Szóval máshol is fantasztikus az oktatás…

Na viszont, ami arra késztetett, hogy ma blogot írjak, valami pozitívum, üzenem a blogomat olvasó pedagógus-rokonaimnak :), az az, hogy a héten annak ellenére, hogy milyen fáradt voltam a hétvégén kialvós-hétközben hajnalig fentlevős-délután alvós borzalmasan fárasztó életvitelnek köszönhetően, visszatért egy kicsit a hitem az oktatásba, meg még a tudományba is. Szóval ezt a heti intenzív kurzust megint egy szlovén tanár tartja, de ő nem mondja minden félpercben, hogy ’okay’, hanem olyan, akire azt mondod, hogy ótejóég, minden tanárnak ilyennek kéne lennie, és akkor tényleg érdemes lenne bejárni az iskolába. Nem sok ilyennel találkoztam életem során, amire azt mondja az ember, hogy még ha nem is lenne muszáj bejárni, meg le lehetne vizsgázni anélkül is, akkor is bemennék, mert érdemes. Mondjuk volt akinek füles volt a fülében egész óra alatt, nem tudom, ő melyik párhuzamos univerzumban hallgatta az órát, de hát ízlések és pofonok. És becsületére váljon a tanárbácsinak, ő volt itt az első ezen az egyetemen, aki rászólt valakire, aki pofázott. Itt ez is említésre méltó. :) Na szóval ez tényleg egy élmény volt, kár, hogy ilyen összesűrítve volt, mert amikor már 4 óra van egy huzamban ugyanazzal a tanárral, ráadásul délután, akkor már akármilyen érdekes is, csak várod már a végét.  Na de végre valaki, aki nem valami száraz tananyagot tölt az agyadba, hanem valami életet, ami gondolatokat ébreszt az agyadban. Persze, tudom, a szerves kémiáról nem olyan könnyű érdekesen beszélni, mint az információs társadalomról, de akkor is. Van aki az érdekes, életszerű témát is halálosan unalmassá tudja varázsolni.

Egyébként ha már a tanároknál tartunk, még az általános eBusiness tanár, aki minden héten van, ő még nagyon jófej, akinek az óráján szinte sosem unatkozik az ember, szóval összességében ez az eBusiness bizonyult a legjobb tantárgynak eddig, pedig nem erre számítottam.

Volt ugye az International Entrepreneurship, először 2 hétig az unalmas tanárral, aztán múlt héten meg egy 30 éves srác tartott órákat, aki itt tanult régen, de most egy cége van Hongkongban, az is érdekes volt, mert ő a saját tapasztalatairól beszélt kb végig. Hát nem mennék Ázsiába se élni, de dolgozni, de érdekesnek mindenképp érdekes volt.

Meg van a Personal selling, hát ugye a marketinget amúgy sem szeretem, meg még unalmasan adja is elő a tanárnő, úgyhogy ez felejtős.

Lesz még következő negyedévben egy Sales management, meg egy Supply Chain Management, meg ugye a francia folytatódik. A franciatanárnő először elég kis uncsi volt, de aztán cseréltek, és most egy életrevalóbb nő tartja. De mondjuk a nyelvórákat annyira nem lehet elrontani, mert nem előadást kell hallgatni. Mondjuk röhej, hogy pont franciát tanulok, miközben a franciákkal már feladtam mindennemű kommunikációt. Azt nem is meséltem el múltkor, pedig nagyon pipa lettem tőle, csak pont akkor írtam le, mikor elszállt amit írtam, mielőtt Tallinnba mentünk, hogy miután a facebook-csoportunkba írtam, hogy kinek lenne kedve jönni Tallinnba, meg személyesen is kérdezgettem a csoporttársaimat, pl a franciákat, mindenki mondta h nem jön, vagy még nem tudja; ezek után a francia fiúk leszerveztek maguknak – minő meglepetés – egy tallinni utazást, anélkül, hogy nekem szóltak volna. Ez ám az Erasmus-spirit. Szóval eléggé csalódott vagyok az emberekben továbbra is, persze biztos nem mindenki ilyen, de egyelőre még nem találtam meg azokat, akik nem. De múlt hétvégén sikerült annyira intenzíven utálni kedves csoporttársaimat, hogy aztán elmúlt, úgyhogy azóta már nem haragszom rájuk, csaj feladtam, ha muszáj velük kommunikálni, akkor kedvesen beszélek velük, amúgy meg tojok rájuk.

Ami a szomorú dolog ezzel kapcsolatban, hogy ezek az emberek, akik idejönnek nemzetségi csoportokban, nem tanulnak semmiféle toleranciát, se kulturálisan, se személyesen, mert ők megtehetik, hogy ha nem vagyok nekik szimpatikus, akkor direkt nem hívnak kirándulni, de az, aki egyedül jött, mint én, az ha valakivel beszélgetni akar, kénytelen megpróbálni kijönni a mindenféle fura nyelveken, fura angol akcentussal beszélő, fura kultúrájú emberrel, még ha nem is szimpatikus a legtöbbjük, de legalább megpróbálom. Én érzem magam kiközösítve, de nekem fel kell adnom azt, h utálom őket, meg idegesítőek, és annyira tudok örülni neki, ha valaki kedves, értelmes, és angolul beszél hozzám; de a franciák, kínaiak meg az oroszok csak idetranszportálták a kultúrájukat, aztán elvannak itt egymással.

Visszatérve az oktatásra, tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, hogy mégiscsak tanultam egy-két dolgot, úgyhogy nem olyan szörnyű ez itt. Persze aki itt értelmes, az 2 év alatt befejezi a 3 éves BSc-t, tehát ez mutatja a színvonalat, de azért tényleg vannak érdekes dolgok.

Na, ennyit mára, mert meg kell írnom az esszét is. Puszi mindenkinek, majd kb másfél hét múlva jelentkezem! :)

Bocsi, hogy úgy eltűntem mostanában...

Helsinki&Tallinn poszt az majd valamikor később, külön, most csak úgy leírom, hogy azon kívül mi történt velem.

Kicsit el vagyok havazva, mert jövő szombattól kezdődik az egy hetes szünet, de előtte kb még mindenből van valami leadandó, meg 2 vizsgám is lesz a héten, meg intenzív hét, szóval majdnem minden nap bent leszek 4-5ig. Viszont aztán ami utána lesz, hát az valami csúcs: lesz 2 rendes hetem még az első negyedévből, utána kezdődik a második negyedév, amikoris már csak 3 tárgyam lesz (5+2+3 kredit), ráadásul azok is intenzív hetes felbontásban, tehát március közepétől ez a terv: 3 intenzív hét és semmi több. :D A többi héten csak franciaórám lesz csütörtökön délelőtt. Április végére meg is lesz az összes intenzív hét, meg még a finnóráknak is vége lesz, szóval ha minden igaz, akkor lesz egy teljes hónap nyaralásom a tavaszi Finnországban. :D Otthonra felvettem 6 tárgyat, úgyhogy unatkozni minden bizonnyal nem fogok, ha unatkoznék, tanulhatok azokra, de azért elég jól hangzik ez így is. :D

Az utóbbi 2 hétben átment rajtam az a bizonyos periodikus rosszkedv, ami állítólag gyakori, ezért sem volt nagyon kedvem írni, mert nem akartam azt ecsetelni, hogy utálom az egész világot...Aztán tegnap este valahogy elmúlt magától. :) De azért érdekes, hogy az embernek mik jutnak eszébe úgy hébe-hóba, amit szeret otthon: pl. legalább hetente egyszer azt álmodom, hogy otthon vagyok; tegnapelőtt azt álmodtam, hogy barátnőim voltak itt nálam; tegnap délután ledőltem egy kicsit, és félálomban valahol Budapesten sétálgattam, pedig nem is szeretem Pestet :P; tegnap meg szaunáztam, végül egyedül, mert elkerültük egymást azokkal, akikkel megbeszéltük, hogy együtt megyünk, szóval ott üldögéltem magamban és akkor ilyenek jutottak eszembe, mint: Andris-szülinap Bálványoson, BEST-boardgyűlés, salsa- és társastánc, kosarazás a Gardenben, meg hát persze legkedvesebb barátnőim, akik jelenleg úgy elszórtan vannak Amerikától Németországig. :) Szóval, azért még jó, hogy nem örökre jöttem ide. :D Jaj, meg tegnap rámjött, hogy úgy ennék egy kis mákos tésztát. :D Mert itt kénytelen vagyok mindig lekváros-kakaós tésztát enni, ha lusta vagyok bármi máshoz. :D

Na viszont ha már a szaunázás eszembe jutott. :D Ahhoz képest, hogy be van osztva, hogy mikor mehetnek a lányok meg a fiúk külön, szerdán csak kitalálták a fiúk, hogy legyen közös szaunázás, persze nem ám meghívták a lányokat az ő idejükbe, hanem a mi időnkre időzítették, hogy az esetlegesen random megjelenő lányoknak is örülhessenek. :P Nekem mondjuk tökmindegy, én nem vagyok szégyenlős, eddig még amúgy is csak koedukált szaunában voltam, úgyhogy felőlem...Egyébként meglepően kicsi a kihasználtsága a szaunának: 4 este lehet használni csak pár órára, de akkor is alig van ott valaki...Na de a lényeg, hogy ha már ott voltak a fiúk, akkor már csak ki kellett velük próbálni a szaunázás közbeni hóba ugrálást. :D Hát nem gondoltam volna, hogy én ezt meg fogom csinálni, főleg azt nem, hogy élvezni is fogom, de egyáltalán nem volt rossz. :D Ahhoz képest, hogy én a hideg vizet bármilyen szituációban (tehát szaunából kijőve is) utálom, ez meglepően király volt. :D Legközelebb muszáj lesz fényképezni is magunkat, hogy legyen bizonyíték. ;)

Ugyebár már itt vagyok több mint egy hónapja, úgyhogy már hosszabbodnak a nappalok, már nem sötétben kell menni a 8-as órára. :) Az időjárás is meglepően kellemes mostanában, 0 és -5 fok között mozog a hőmérséklet, sokszor fel sem veszem a télikabátot, csak a tavaszit. :)

Múlt héten találkoztam az itt élő magyar nővel, aki inkább majdnem kétszer annyi idős mint én, de azért biztos örülne az előző "lány" megszólításnak. Jó volt egy kicsit magyarul beszélgetni. :) Ő ősszel költözött ki, és már tök jól beszél finnül, vagyis "ezen a manónyelven", ahogy a barátai emlegetik. :) Egyébként ennek kapcsán rájöttem, hogy mi tényleg jól járunk kiejtésileg a finnel, mert 1 hang kivételével az összes megvan a mi nyelvünkben, az az 1, ami hiányzik, az is hasonló az e-hez, de mindenki más megszenved vele, de a finnek is megszenvednének a magyarral, mert nekünk van egy csomó olyanunk, mint a ny, ty, stb...

Megkaptuk az első tárgyból a jegyünket, a nemzetközi vállalkozásból (vizsga, órai jelenlét és aktivitás, egyéni és csoportos prezentáció összegezve), 4-es lettem, 1 pont híján 5ös. (Itt is 1-5-ig osztályoznak, az 5 a legjobb, de itt már az egyes is átment, tehát a bukás a 0.) Nekem lett a legjobb vizsgám, pedig aztán nem fektettem bele semmi energiát kb, csak kellett valamit szövegelni. :) És ez 4 kredit, meg még múlt héten jött hozzá 1 kredit, de abból csak prezentálni kellett egyet párosával, mi áfonyát exportáltunk egy finn sráccal Ázsiába. :D

Lakótársam bepasizott: legelső este azt mondta: "nekem ez a srác tetszik". Erre 4 hét múlva összejöttek. Így kell ezt csinálni. :P Úgyhogy most folyton ott van nála. Jobb, mint amikor az ember szobatársa odahozza a pasiját a szobába...De így meg ugye nem sokat találkozok vele, szóval kb egész hétvégén üres a lakás...

Ja, hát ha már nekiálltam pletykálni, akkor a finn csaj meg kidobta és hazaküldte a 20 éves afrikai pasiját...becsöngetett tegnap este ezt röhögve közölni velem tetemes mennyiségű alkohol elfogyasztása után...aki állítólag a férje volt...hát ez az egész sztori nekem olyan, hogy minden pillanatban azt várom, hogy mikor röhögik el magukat, hogy háhá, csak vicceltünk...

Azt hiszem, ennyi volt az említésre méltó történés az elmúlt 2 hétben. Folyt. köv. :)

(Annyira jó, hogy az elmúlt félórámat egy bejegyzés írásával töltöttem, majd mikor rákattintottam, hogy mentés, élesben, akkor eltűnt az egész...)

Na de annyi a lényeg, hogy már holnap utazunk Tallinnba, sok volt a tennivaló, azért nem is írtam az elmúlt napokban, vasárnapig maradunk, úgyhogy kívánjatok nekünk egy kis napsütést, aztán majd jövő héten remélhetőleg sok-sok szép képpel jövök vissza. :) Taminak hála már tudom, hogyan kell képet beilleszteni. :)