Egy félév Múminföldén

Most már tényleg neki kellene állnom az esszéknek. :) Ezért inkább írok egy posztot. ;)

Hétfőn megírtam a franciavizsgát, az nem volt egy nagy cucc. A finnóra elmaradt a héten, mert a tanárnő beteg, úgyhogy sok értelmeset nem csináltam a héten, csak franciaórán voltam. Nekiálltam kitakarítani a szobámat kedden, de aztán inkább elmentem szaunázni. :) A konyhában hangyáink vannak. Néha az asztalon is...

A Szentpéterváron megismert francia srác hívott a hétvégére Oslóba. :D Valami norvég srácnál lesz valami buli, akit szintén Szentpétervárról ismerünk, és van valami repülőtársaság, akiknél 1 nappal utazás előtt lehet last-minute jegyeket venni valami 30-50 euróért. Csábítóan hangzik, de azért ennyire nem vagyok random. Vagy inkább nem vagyok elég gazdag ahhoz, hogy ennyire random legyek. :) Megint itt a szívás, hogy akármennyibe kerül az a repjegy (ami lehet, hogy nem is lesz ilyen olcsó azért), de nekem még plusz majdnem 50 euró eljutni Helsinkibe, meg kétszer fél nap utazás, és úgyis megyünk Lappföldre jövő héten, ami ugye szintén nem lesz egy olcsó mulatság, meg tényleg meg kellene írnom ezeket az esszéket...Az egyiket muszáj még Lappföld előtt, de a másikat is jó lenne, hogy ne április utolsó pár napjában kelljen ezzel szenvednem.

Lappföldről majd utólag, de néztem a hely honlapját, ahová megyünk, és azért jó nagy turistalehúzás...Mert ugye aki már hosszabb időre jön Finnországba, az azt mondja, hogy Lappföldre muszáj elmenni, ha meg már elmentél, akkor azt mondod, hogy de ha már itt vagyok, ki tudja, lehet, hogy életemben egyszer, akkor csak kipróbálok ezt-azt. Na és az ez-az, az ilyen 2-3 órás programok, ilyen szán, meg olyan nemtommi legtöbbje, 95 euró/fő. Na de ne legyen igazam...Érdekesség, hogy jópár finnel találkoztam, aki még sosem járt Lappföldön, szóval náluk is megvan ez a saját országot nem eléggé értékelő szindróma...

Tegnap voltam megint finn buliban. :D Tök cukik ezek a finnek. :D Megint Saija hívott, asszem feladom, hogy nem írok neveket. (Ő az, akinél voltam pár hete házibuliban, a finn lány, meg akit én is meghívtam egyszer vacsorázni.) Szóval vele mentem az egyik srác házibulijába. Ketten voltunk lányok, meg 8 fiú. :D Mielőtt idejött értem, felhív kétségbeesetten, hogy valami baj van. Jaj, mondom, mi? Hát, hogy nem tudja, hogy mit vegyen fel. XD Csak nem ott lesz a srác, aki tetszik neki? Hát dehogynem. :D Mondtam neki, hogy szerintem ezeken a fiúkon egy póló meg egy gatya lesz, és abban fognak Playstationözni (hokizni :D), szóval szerintem oly mindegy, hogy miben megyünk, de ha szeretné, akkor kiöltözöm vele, bár a maximum, ami nekem van, az egy farmerszoknya. :) Ő meg megjelent nylonharisnyában, valami nyári miniszoknyával, mert hogy itt a nyár Finnországban, plusz van. :D

Szóval megérkeztünk, ahogy számítani lehetett rá, először gyakorlatilag észre sem vették, hogy ott vagyunk. XD De aztán elkezdtünk kártyázni, és aki épp nem Playstationözött, az kártyázott velünk, és az úriemberek rászóltak a nem úriemberekre, hogy beszéljenek angolul, mert én is ott vagyok. :) Meg kaptunk pizzát. :) Aztán 11-kor elmentünk taxival (amit a fiúk fizettek) a város híres szórakoztató egységébe, a Vaakunába. Igen, Emi, most voltam ott először. :P Ezen kívül még egy említésre méltó hely van itt, de oda a gimnazisták járnak, ha jól hallottam. :) Egész jó hely volt amúgy, jó volt a zene, meg főleg egyetemisták voltak, szóval nem jöttek a 30 fölötti véletlenül fenékfogdosó szánalmasok, legalábbis amíg én ott voltam, addig még nem. :) Szerdán "ingyen" lehet menni, ami azt jelenti, hogy "csak" 2,5 euró a ruhatár. Ilyenkor elég nevetségesnek érzem magunkat, amikor otthon azon tökölünk, hogy elmenjünk-e a Morrison's-ba 9 után, amikor már 500 Ft-ot kell fizetni, és fel vagyunk háborodva, hogy 200 Ft a ruhatár. XD A többi napokon a belépő 7 euró, szóval ruhatárral együtt olyankor már majdnem 10 eurót kell fizetni, ami azért elég húzós szerintem, és akkor ugye még nem is fogyasztottunk semmit, szóval valószínűleg ezután sem fogok minden szombaton oda menni, de azért egyszer-kétszer belefér, vagy ha más nem, majd szerdánként megyünk. Röhej, hogy már az egyetem is alkalmazkodott a szerdai bulihoz, mert nekem például soha nincsen kötelező órám csütörtökön 11:30 előtt. :O

Szóval jó volt a buli, amíg el nem kezdett fájni a hasam, úgyhogy így végülis már fél 2-re itthon voltam, az erasmusosok akkor mentek. :O A finn fiúk annyira még nem voltak kemények, hogy velünk is merjenek táncolni, de talán majd máskor. :) De lehet, hogy az a rész csak hajnali 1 után jött el, amikor én már nem voltam ott. :P De nagyon aranyosak voltak, mikor mondtam, hogy fáj a hasam, akkor rögtön rohant az egyik, és kerített nekem egy széket, meg ilyenek. :) Komolyan mondom, hiányozni fognak. :) De ha ők nem is, akkor Saija biztosan, mert ő már eléggé az itteni legjobb barátnőmmé lépett elő, és fura belegondolni, hogy most mindent elmondunk egymásnak hónapokon keresztül, aztán ha hazamegyek, lehet, hogy soha többet nem látom...Az is fura, hogy egy csapat finn az egyetlen olyan társaság, ahol nem érzem magam kívülállónak...Dehát a lényeg, hogy legalább már van ilyen. :)

Ma is elmentem síelni, ötödszörre, de már eléggé élvezhetetlen volt, lassabb voltam, mintha gyalogolnék. XD A síszezonnak vége, legalábbis itt (Lappföldön még nem!), de nagyon örülök, hogy ezt is kipróbálhattam, ráadásul ingyen. :) Az erdő viszont nagyon szép, még mindig havas, de már ébredezik, úgyhogy holnap azt hiszem, felfedezem sílécek nélkül, úgysem kell suliba mennem.

Neki kellene állnom franciát tanulni, holnap délután 5-kor lesz egy vizsgám, de még nem tanultam rá. Ez már a pótvizsga lesz, az eredetire nem mentem el, mert pont aznap reggel lett volna, mikor indultunk Szentpétervárra, és nem akartam úgy járni, mint mikor Tallinnba mentünk, hogy már fáradtan megyek, mert hajnalban keltem. Ráadásul tanulni sem lett volna időm rá. Amúgy nem para, az első vizsgám is 4-es lett, de azért ma este tényleg tanulnom kell egy kicsit.

Mostantól már tényleg nem sok minden lesz a suliból. Le kell adnom még két esszét április végéig, finn kurzus is már csak 3 hétig lesz, meg még egy intenzív hetem lesz pont Lappföld után, amiből lesz pénteken egy vizsga, és ennyi. Májusra már tényleg csak pár franciaóra meg az utolsó vizsga marad. :)

Na de most valahogy még mindig nincs kedvem nekiállni a franciának, úgyhogy ez egy ilyen elmélkedős poszt lesz például arról, hogy most akkor kisvárosban jó-e lenni vagy nagyvárosban Erasmuson...

Szentpéterváron kezdtem el ezen gondolkodni, mikor találkoztam ott Erasmusosokkal, meg olyanokkal akik egész MSc-re mentek Helsinkibe, hogy talán tényleg nem velem van a baj, amikor bajom van itt bizonyos dolgokkal. Félreértés ne essék, még mindig nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, de azért levontam pár tanulságot, amit itt megosztanék azokkal, akik esetleg majd ezután pályáznak valahová, és idetévednek a blogomra. Ezúton is bocsi Nóritól, aki jövő ősszel jön ugyanide, és ezért olvassa a blogomat. :P Nem akarlak elrettenteni, Te majd úgyis levonod magadnak a magad következtetéseit, hogy mi tetszik, meg mi nem. ;)

Mikor én Erasmusra jelentkeztem, az tavaly ősszel volt, nem a rendes jelentkezési periódusban, januárban, hanem mikor augusztus végén kiírtak egy pótpályázatot, mert kapott még pénzt az egyetem, vagy valami ilyesmi. Viszont ekkor már csak azok közül a helyek közül választhattam, amik megmaradtak. Mivel én évek óta északra vágyom, így nem sokat gondolkoztam, hogy hová akarok pályázni, északi országok közül 2 lehetőség volt, Trondheim vagy Mikkeli. Először Trondheimba akartam pályázni, Norvégiába, sokat filóztam, aztán végül Finnország mellett döntöttem, többek között azért, mert itt még nem voltam, Norvégiában meg már igen, pont Trondheimban, ami nagyon tetszett, de szeretek új helyekre menni, aztán Emi, aki másfél éve volt itt, jókat mesélt az itt töltött félévéről, Finnország még mindig olcsóbb mint Norvégia, és itt sokfelé lehet utazni, ott talán annyira nem. Azt akkor nem is vettem figyelembe, hogy itt van a Múminok hazája, szóval plusz egy pont Finnországnak. :D Szerencsére most, hogy itt vagyok, már 100 %-ban boldog vagyok, hogy itt vagyok, a fene se akarna Norvégiában lenni, mert akkor le kellene mondanom azokról a dolgokról, amiket itt éltem át, és jók voltak, szóval nagyon jó ez így, úgyhogy új szerelmem van: Finnország. :)

Annak is örültem, hogy kisvárosba jöttem, nem szeretem a nagyvárosokat, kisvárosból jöttem, nekem Budapest is túl nagy, zűrös, koszos, nem szeretek tömegközlekedni, szóval igazán élvezem azt, hogy itt egész télen szép és érintetlen volt a hó, hogy 5 percre van az erdő, hogy gyalog lehet suliba járni a hóban, stb.

De most azért megfigyeltem 2 hátrányát ennek a helynek, és bár, én tényleg újra ezt választanám a lehetőségekből, de hogyha valaki Erasmusra készül, és nem az az első számú preferenciája, hogy észak, vagy több lehetősége van, akkor ezeket a dolgokat mindenképp vegye figyelembe: az egyik, hogy itt tényleg baromi kevés ember van. Ami lehet előny is, meg hátrány is, mert ha épp találsz magadnak egy 4-5 fős társaságot, akikkel igazán összebarátkoztok, akkor minden tökéletes lesz, viszont ha épp nem találsz, akkor nincsen más opció, nem nagyon tudsz hol embereket keresni. Ezt már egyszer asszem írtam, de ugye kevesebb mint 20 cserediák jött erre a félévre, azon kívül van pár, akik még előző félévről maradtak itt, meg az oroszok. Szóval egy nagyobb városban sokkal több emberrel lehet találkozni, és ott 1-2 hónap alatt csak talál az ember magának egy társaságot, amibe beleillik. Nem azt mondanám, hogy nincsenek barátaim, mert ha épp nyomja valami a szívemet, akkor tudok jókat beszélgetni a francia lakótársammal, vagy a bulizósabb kínai lánnyal, vagy a görög lánnyal, a finn lánnyal, meg egy csomó másik aranyos ember van itt, de társaság, amibe beletartoznék, na az nincs. Mert ezeknek az embereknek mind megvan a maga társasága, amibe én nem férek bele: a franciák, a finnek, a kínaiak. Oké, hogy itt is van 1-1 ember, aki egyedül van egy nemzetiségből, de valahogy nem lehet ezt erőltetni, hogy most én szedjek össze 4 embert és mondjam meg nekik, hogy legyünk mi barátok, mert mi egyedül vagyunk...Az ilyen barátságok az én életemben mindig csak úgy kialakultak, és nem is hiszem, hogy ezt lehet erőltetni...Egy nagyobb városban, nagyobb egyetemen, ahol vannak igazán nemzetközi osztályok, csoportok, pl. MSc-sek, ott biztos, hogy sokkal könnyebb egy nemzetközi társaságot találni magadnak. Az is baj itt, hogy a mikkeli egyetemnek nincs túl sok egyetemmel kapcsolata, meg kevesen is választanak egy ismeretlen finn kisvárost, hallottam olyat is, hogy az itt lévő francia fiúk egy része úgy került ide, hogy muszáj volt egy félévet külföldön tölteniük, és mivel rossz jegyeik voltak, berakták őket a maradék helyre, ahová a jobbak nem akartak menni... De persze a nagyvárosnak is van hátránya, mert ismerek olyat, aki meg arra panaszkodik nagyvárosban, hogy azért nincsenek barátai, mert minden egyes buliban új emberekkel találkozik.

A másik probléma meg az, hogy itt BSc-re járok, és egyáltalán nincs is itt MSc angolul, tehát az összes cserediák BSc-s, meg a finnek közül is vagy BSc-sek vannak, vagy olyan MSc-sek, akik nem igazán nyitottak a nemzetköziségre, és finnül tanulnak (már ha egyáltalán van itt MSc, mert abban sem vagyok 100%-ig biztos.) Most persze a kor nem minden, mert van olyan 20 éves lány, aki elsős, de egyáltalán nem érzem, hogy idősebb lennék nála, meg van olyan 24 éves is, aki úgy viselkedik, mintha 17 lenne, de azért akkor is, ha belegondolunk, hogy vannak órák, amin 17 éves, elsős oroszokkal vagyok együtt, akik még annál is fiatalabbak, mint amennyi én voltam, mikor befejeztem a gimit; de amúgy is az átlagéletkor 20-21 év, a legtöbben most töltik be a 21-et, és 1-2 cserediáktól eltekintve mindenki BSc-s. Most jött egy német lány, aki 25 éves, de ez sem olyan, hogy becsengetek hozzá, hogy szia, én is 24 vagyok, leszel a barátnőm? :D Hallottam valahol, hogy a BME-n idén megszigorították az Erasmus jelentkezéseket, és csak a saját képzési szintednek megfelelő helyre lehet jelentkezni (mondjuk nem értem, hogy akkor Nóri hogy tudott ide jelentkezni, de mindegy). Szóval ez nem hülyeség, bár a BME szempontja nyilván a tanulás, hogy MSc-s korodban ne BSc-s tárgyakat tanulj, nekem nem ez a legnagyobb problémám, mert én ugye pont nem tanultam menedzsmentet BSc-n, szóval nekem elég érdekes a suli, de ez a korkérdés ez azért igenis probléma.

Meg valahogy ez a kisvárosi életstílus zavar egy kicsit. Én kisvárosinak tartom magam, szóval nem akarok én beszólni senkinek, nehéz is ezt megmagyarázni, de valahogy tényleg olyan, mintha visszacsöppentem volna a gimibe, a suli méretének és a diákok korának tekintetében, de én a gimit már befejeztem 5 éve! Szóval most tényleg vágyom egy kicsit Helsinkibe, sőt, hogy igazán őszinte legyek, irigylem egy kicsit azokat, akik most ott vannak Erasmuson, vagy MSc programon. Amikor Szentpéterváron beszélgettem pár emberrel, akkor azt éreztem, hogy ez lenne az, amit én kerestem, a többi emberre nyitott, angolul kommunikálni képes, nagykorú emberek, valami olyasmi, amit a BEST-ben tapasztaltam. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy Szentpéterváron tényleg éppen a Juli felébred a hosszú alvásból jelenség volt, tehát itt Mikkeliben, mikor idejöttem, én sem voltam még igazán kész feléledni, most meg már nehéz változtatni, mikor a többi ember már összeszokott hónapok óta...És egy utazás mindig különleges, itt Mikkeliben meg már túlságosan otthon vagyok ahhoz, hogy utazásként fogjam fel.

Hogy egy kicsit filozofikus legyek, 2 fő szabály van az életben, az egyikben jó vagyok, a másikban sajnos még nagyon nem: az egyik, hogy nem szabad megbánni semmit, na ebben jó vagyok. Tudom, hogy amikor azt választottam, hogy Mikkelibe jöjjek, akkor éppen be voltam punnyadva a BEST-es pörgés után, és abszolúte nem vágytam semmi pörgésre, és nem is tudtam elképzelni, hogy még valaha az életben arra fogok vágyni. :) És tényleg nem volt választási lehetőségem, és boldog vagyok, hogy megismerhettem Finnországot. Csak annyi, hogy ha lenne mégegyszer lehetőségem külföldön tanulni, ezután, úgy, hogy ezt a félévet már átéltem, akkor nem választanék mégegyszer kisvárost, főleg olyat nem, ahol csak BSc van. A másik szabály az meg az, hogy nem szabad semmit elvárni az élettől. Mert a csalódás, ami itt ért, az azért van, mert én a BEST, meg a mások által mesélt Erasmusos sztorik alapján egy kicsit mást képzeltem el magamnak, dehát minden élet más, minden helyzet más, úgysem tudhatod előre, hogy mi fog történni. Na ebben még nem vagyok jó, de igyekszem. :)

Talán mindent leírtam, ami nyomta a kis szívemet, de még mielőtt nekiállok franciául tanulni, egy gondolat, ami amolyan összegzés-féle, kicsit korai, mert még itt leszek 7 hétig, de hogy én nem tudom, hogy mi a gond azokkal az emberekkel, akik szerint az Erasmus hülyeség. Mert szerintem ez a legjobb dolog, ami egyetemistával történhet, és én rettenetesen boldog vagyok, hogy megkaptam ezt az ösztöndíjat az egyetemtől, és hogy a szüleim hozzá tudtak még adni, hogy ráadásul a gyönyörű, de drága Finnországba jöhessek. Szomorú, hogy egyes emberek azt gondolják, hogy az Erasmus csak a bulizásról szól, mert ez egy hülyeség, és szerintem ezt senki nem gondolja komolyan, aki volt valaha Erasmuson. Volt egyszer egy BME-s tanár, aki azt mondta nekem, hogy milyen hülyeség kifizetni egy csomó pénzt azért, hogy 4-5 hónapig külföldön éljen az ember, mikor nyaralni 2 hétre is elég elmenni, nem? Erasmuson meg úgysem nagyon tanul az ember...Biztos vagyok benne, hogy ez a tanár nem azért mondja ezt, mert ő sajnálná a gyerekeitől a pénzt valami jóra, hanem mert annyira tudományos beállítottságú, hogy nem érti, hogy ha a diák nem az egyetemi plusz tudás miatt megy Erasmusra, akkor minek. És persze hogy nem az egyetemi órák miatt vagyunk itt, nyilvánvaló, hogy bármennyire érdekes vagy unalmas egy-egy tantárgy amit felvesz az ember, nem ez lesz a legnagyobb plusz, amit az ember kap itt. Hanem az, hogy élhetsz egy másik országban, mindenféle nehézség nélkül, mert ez sokkal biztonságosabb és egyszerűbb, mint dolgozni külföldön, hogy megismerhetsz egy másik életmódot, mert még egy unalmas kisvárosban is annyi mindent lát és hall és tanul az ember az ottani életről, és akinek még nem nyílt ki a szeme a világra, annak most kinyílik, és az ember még többet akar látni, és még többet tudni, és még több dologgal és emberrel találkozni, úgy, hogy közben elkezdi értékelni a saját hazáját, az otthonát, a családját, a barátait, mert milyen jó arra gondolni, hogy most boldog vagyok itt, de milyen jó lesz majd hazamenni 5 hónap után és a saját ágyamban aludni, és megölelni mindenkit, akit szeretek. :) Aztán majd útra kelek megint, ha lesz rá lehetőségem, mert megint kinyílt a szívem a világra. :)

2. nap felkeltünk, reggeliztünk, jó sokat, össze-vissza mindenfélét, palacsintát, virslivel. :D Aztán elindultunk várost nézni. Először elég csúnya idő volt, de aztán kisütött a Nap. Az furcsa, hogy Szentpétervár annyival nincsen keletebbre, mint amennyivel arrébb van időzónában, tehát jóval később kel és fekszik a Nap mint Finnországban, vagy otthon. (Egyébként azért van annyival arrébb, mert Oroszország olyan hosszú, hogy muszáj szétdarabolni különböző időzónákra, de mivel Moszkva és Szentpétervár a 2 legfontosabb város, és nincs is annyira messze egymástól, ezért Szentpétervár is a moszkvai időzónát használja, ami 1 órával több, mint ami ott normális lenne a Nap állásának megfelelően.) Ez reggel biztos nagyon rossz, sötétben kelni és menni dolgozni, viszont az meg jó, hogy már kora tavasszal sokáig világos van délután.

Kilátás a Hotel Moszkva szobájából, a Névára is (ezer éve a nagyszüleim is itt szálltak meg egyszer :))

Juli a kedvenc katedrálissal, vagyis a "Church of the Savior on Blood", aminek nem találom a magyar nevét és lusta vagyok tovább keresni:

Pár óra múlva pedig a Nap is kisütött:

Ez mi? XD Avatar?? A Nyevszkij proszpekt (proszpekt jelentése sugárút, szentpétervár legfontosabb utcája) utcanévtáblájával.

Bementünk a városközpontba metróval, egész nap járkáltunk, kb. déltől este 9-ig, közben voltunk egy kávézószerűségben, piacon, ahol vettem kb. 6 euróért egy nagyon szép orosz mintás sálat, este pedig egy étteremben kajáltunk, amit egy orosz ismerősünk ajánlott Mikkeliből, helyes kis hely volt, rendeltünk mindenféle kajákat, aztán mindenki evett mindenből, kb. minden valami krumpli lett a végén. :D A pincérekkel valahogy kézzel-lábbal megértettük egymást, nem mindegyik tudott angolul.

Én voltam a nagy orosztudós :D amúgy, mert ugyan én is max 10-20 szót tudok oroszul, de én legalább képes voltam kiolvasni az orosz szavakat, tehát legalább a nemzetközi szavakat felismertük. :D

Egész nap bennem volt a gondolat, hogy akárhogy is, de a ma estének jónak kell lennie, és csak el kéne mennem valahogy arra a limuzin túrára. Félreértés ne essék, nem magáért a limuzinozásért voltam annyira oda, nem hülyültem meg, csak tényleg találkozni akartam a többi diákkal, ha már azok, akikkel mentem, pudingok voltak, bulizni akartam, és végülis tényleg nem minden nap ül az ember limuzinban. :D

Szóval valamikor este 9-kor, amikor rájöttem, hogy aznap este már megint senki semmit nem akar majd csinálni, elkezdtem panaszkodni a bulizósabb kínai csajnak (akivel a hajón is buliztam), hogy azért én úgy mennék valahová. Mondta, hogy igazából ő is, de az ázsiaiak általában ilyenek, ő már megszokta, ő elvan velük is. Mondta, hogy ha megkérdezem, hogy csatlakozhatunk-e a limuzintúrához, akkor ő is szívesen eljönne. Mert addigra elkezdtem azon gondolkodni, hogy most hülye vagyok, hogy előjött belőlem a pesszimista Juli? Hogy mondogatom, hogy jaj, de mennék, de már nem lehet, mert Helsinkiben kellett volna eldönteni, hogy ki mire akar menni. Mit mondana erre anya? :D Hogy ne szenvedjek már, hanem kérdezzem meg, hátha mégis lehet. Persze pont lekéstük az első csapatot, mert az 9-kor indult, de volt még egy csoport, ami 23:15-kor, és mondta a szervező srác, hogy persze, mehetnék én, csak az a gáz, hogy már csak 1 hely van, tehát ketten nem tudunk menni. (Szóval csak emiatt kellett Helsinkiben eldönteni az ilyeneket, hogy tudjanak tervezni, de persze ha van még szabad hely valahol, akkor 1-1 embert nyilván nem utasítanak vissza.) Na ekkor megint elkezdtem szenvedni, hogy most akkor hagyjam cserben a kínai csajt, vagy ne menjek én se, és menjünk el csak sétálni a városban?? De persze tényleg nagyon menni akartam, ő meg aranyos volt, mondta, hogy nyugodtan menjek, neki mindegy, ő csak gondolta, hogy eljön velem, ha akarom, de neki annyira nem fontos.

Úgyhogy végül csak elmentem egyedül, és szerencsére nem egy francia csapat közepébe lettem berakva, hanem mindenféle nemzetiségű emberek voltak, mindenkivel lehetett beszélgetni, és rajtam kívül sem ismert mindenki mindenkit. Szóval pezsgőztünk, körbementünk a városban, szerencsére nem lettem rosszul az autó + pezsgő kombinációtól, nagyon szép volt az éjjeli város, csináltunk pár fényképet, aztán meg elmentünk együtt bulizni. Később találkoztam a finnekkel is, akiket még a hajón ismertünk meg, volt egy srác, aki iszonyatjól táncolt, mindenféle pörgetős, bedöntős figurákat tudott. :) Kb 4-5-ig maradtunk a helyen, aztán elindultunk haza, páran taxival mentek, de én a gyaloglókhoz csatlakoztam, gyalog azért eltartott egy darabig, majdnem 6 óra volt, mire hazaértünk. :D De nagyon jó este volt, nem is tudom mikor buliztam ilyet utoljára, hogy reggelre értem haza, és nem is voltam fáradt, és még éjjel hazasétálni is jólesett. Szóval megérte arra az estére az a 20 euró a limuzinra, meg a 7 euró a belépő a bulihelyre. :) Ne számoljuk át forintra, most nyaraltam. :D A kedvenc sálamat elhagytam, de az egyik finn srác megtalálta, de nála is maradt, úgyhogy aznap este egy sállal szegényebb, és 3 helsinki meghívással lettem gazdagabb, a finn srác, egy francia srác és egy kínai csaj is vállalkozott, hogy megmutassa nekem Helsinkit. :) Úgyhogy májusban irány Helsinki, úgyis terveztem egy több napos utazást oda, ha már itt vagyok. :)

A limuzinunk :)

Újdonsült ismerőseimmel, a francia sráccal meg a kínai lánnyal :)

Éjjeli Juli :)

Éjjeli Szentpétervár :)

Így esett, hogy aznap kb 1 órát aludtam, mert szobatársam 7-kor kelt, utána már én sem tudtam visszaaludni, meg amúgy is kelnem kellett volna 8-kor, mert 10-ig reggelizni kellett meg ki kellett jelentkezni a hotelből. Bepakoltuk a cuccunkat a buszokba, aztán mentünk együtt az Ermitázs múzeumba, ami a világ második legnagyobb és leghíresebb múzeuma elvileg, de szerintem dögunalmas volt. :) Volt egy kb. másfél órás idegenvezetés, aztán még lehetett volna maradni, de nem voltunk túlságosan oda érte. De legalább ott is beszélgettem pár emberrel. A múzeum után csatlakoztam a finnekhez, elmentünk együtt enni, aztán pár fiú elment valami fegyvermúzeumba, na oda már nem mentem velük, úgyhogy az utolsó 2-3 órában egyedül járkáltam a városban.

Kilátás a Szent Izsák katedrális kupolájáról:

Végre egy kis folyó folyó, a Névának egy be nem fagyott része:

Itt álldogáltam egy darabig, olyan jó volt végre be nem fagyott vizet látni. :) Ez az egyetlen, amit nem szeretek itt, hogy hiába nagyon szép a hó, de amit a legeslegjobban szeretek a természetben, azok a tavak, folyók, tenger, és itt még mindig minden be van fagyva, és emiatt az egy miatt várom már a nagyon-nagyon a tavaszt, hogy végre kék víz legyen mindenütt. :) Amikor voltam síelni, akkor is mikor láttam néhol, hogy már előbukkant egy-egy kis patak, akkor mindig nagyon megdobbant a kicsi szívem, hogy ezaz, ébredezik a természet! :)

7-kor indult vissza a buszunk, és igaz, hogy már nagyon álmos voltam, de nem akartam aludni a buszon, míg a kikötőbe értünk, mert látni akartam még az utolsó percekben ennek a hatalmas városnak minden hatalmas utcáját és épületét! Aztán beszálltunk a hajóba, előtte útlevélellenőrzés, ezúttal gyorsan, harmadik pecsét az útlevelembe. :) Azt terveztem, hogy a hajón alszom pár órát, aztán megint elmegyünk bulizni, mert annyira jó zene volt a hajón odafelé is, de aztán beütött a Juli kávét meg kólát iszik szindróma, úgyhogy hiába csak 1 órát aludtam előző éjjel, nem tudtam rendesen elaludni a kávétól meg a kólától. 1-kor még benéztünk a buliba a bulizós kínai csajjal, de aztán 10 perc után feladtam, és csak elmentem aludni...Helyi idő szerint reggel 8-kor érkeztünk meg Helsinkibe (közben volt egy óraátállítás, ami Oroszországban nincsen), úgyhogy gyakorlatilag nekünk az óraelőreállítás az aznap óravisszaállítás volt egy órával, mert mi már 3 nappal azelőtt 2 órával visszaállítottuk az óránkat. :D A reggeliről megint lemaradtunk, mert 10 perccel a megérkezés előtt keltem fel, de megint volt egy kis maradék kajánk.

Helsinkiben még eltöltöttünk pár órát, délután 2-ig, körülnéztünk egy kicsit, aztán felszálltunk a vonatra Mikkelibe, és végül fél 6-kor értünk haza, fáradtan, de élményekkel teli. :)

Úgyhogy, viszlát Helsinki, májusban, és viszlát Szentpétervár, majd valamikor, talán nem olyan sokára! :)

Na szóval Szentpétervár. :) Hát ahhoz képest, hogy eredetileg erősen gondolkoztam, hogy menjek-e egyáltalán, meg hogy ne menjek-e inkább majd májusban, elég jó volt. :D Szóval kb a legjobb, ami történt velem, mióta itt vagyok, pedig azért eddig sem volt olyan rossz sorom. :)

Ha egy szóval kéne jellemeznem Szentpétervárt, akkor azt mondanám, hogy lenyűgöző. Hatalmas terei, utcái, épületei vannak, akármerre mész, mindenütt találkozol valami katedrálissal. Sajnos nagyon koszos viszont, sokszor éreztem, hogy ropog a kosz a fogam között...Meg mondjuk valóban nem a legjobb időpontban mentünk, mert most egy csomó helyen daruk vannak, mindenféle felújítások, por, zaj, aminek egy része talán eltűnik nyárra, a turistaszezonra. Meg nyáron ugye lehet hajózni a Néván, ami biztos nagyon szép, meg van egy csomó kisebb csatorna, és én imádom a mindenféle vizet, szóval egyszer szeretnék nyáron is visszatérni. :) És amikor a Néva hajózható, akkor minden éjjel felnyitják a hidakat, mert akkor mennek át a hajók, és akkor ha mondjuk elmentél bulizni a Néva másik partjára, és nem mentél haza éjjel 1-ig, akkor hajnali 5-ig már nem is tudsz. :D

De kezdjük az elején. Innen Mikkeliből 9-en mentünk: én, lakótársam, egy francia pár, akik nem hajlandóak angolul beszélni, és amúgy is inkább kettesben vannak, 4 kínai, meg egy thai lány. A kínaiakban kellemesen csalódtam, mert mintha megtanultak volna angolul, vagy lehet, hogy csak a thai lányt jobba szeretik mint engem, de mindenesetre most már semmi gond nem volt az angolul beszéléssel. :)

Egy utazási irodán keresztül mentünk, de fiatalok szervezték az egészet, ők voltak az idegenvezetők is. Sok minden meg volt szervezve: hajójegy, alvó kabinnal, buszút a hotelbe meg vissza, szállás a hotelben, reggelivel, Ermitázs múzeum, buszos városnézés; meg voltak extra programok is, amiért fizetni kellett, ha részt akart venni az ember. Voltak olyan programok, mint katedrálisok, azok annyira nekem sem hiányoztak 10-20 eurókért, meg balett 50 euróért, ennyi pénzért az sem érdekelt, de voltak esti programok is: első este egy orosz est, kajával meg műsorral, másnap pedig egy limuzinos pezsgős utazgatás a városban, utána meg buli egy bárban. Na hát ez utóbbi kettőre nagyon szívesen elmentem volna, de a 8 emberből akivel mentem, senki nem akart jönni, nem tudom, hogy lehettek ilyen pudingok, az egyik azért nem, mert hogy nem akar 30 eurót fizetni a vacsoráért, a másik meg, hogy ő nem akar orosz kaját enni, mert ő olvasta valahol, hogy az oroszok mindenbe káposztát tesznek. (?) Na lényeg az, hogy nagyon filóztam rajta, hogy befizessem-e egyedül, de aztán úgy voltam vele, hogy itt vagyok 8 emberrel, akiket ismerek, hát legalább jó alkalom, hogy jobban összebarátkozzam velük, most minek menjek én külön, lehet hogy majd ott leültetnek mondjuk 5 francia mellé egy asztalhoz, akik nem szólnak majd hozzám, ezért meg minek...(sztori majd lejjebb ezzel kapcsolatban)

Szerdán indultunk, elvonatoztunk Helsinkibe (majdnem 3 óra), aztán este 7kor indult a hajó. Hatalmas nagy, 8 szintes hajó volt, megkaptuk a kabinunkat a 2. szinten, ami pont a vízszint felett volt. (Epic fail: az utazási iroda által kiadott doksiban volt a hajóval kapcsolatban egy ilyen megjegyzés: a téli időszakban, januártól áprilisig nem ajánlják a 2. szinten lévő kabinokat, mert a hajó falának ütköző jégtömbök zaja lehetetlenné teszi az alvást. Hát kösz. XD És tényleg ilyen volt egyébként: olyan mint ha vasút mellett laktunk volna, csak nem 10 percenként jött a vonat, hanem 10 percenként volt fél perc, amíg csönd volt.)

A hajó:

A kabinunk:

Telihold a tengeren :)

Szentpétervár moszkvai időzónában van, ami azt jelenti, hogy Helsinkihez képest 2 órával több volt Oroszországban, (ami Magyarországhoz képest meg ugye 3 óra). Ez ugye nem sok, nem lesz az embernek jet-lage tőle XD, de arra épp elég, hogy úgy járjon az ember például a hajón, hogy hajnali 2 van, el kéne menni aludni, de az ugye nekem még csak éjfél, és tényleg borzalmas zajos a hajó, úgyhogy miután megünnepeltük az egyik kínai csaj szülinapját egy üveg pezsgővel, inkább elmentünk bulizni vele ketten a hajón. Ahhoz képest, hogy csak úgy ímmel-ámmal mentünk, csak megcsapta a fülemet egy kis salsa-zene, és már száz éve nem táncoltam, mondtam, hogy nézzünk be, aztán nagyon jó kis buli kerekedett belőle, találkoztunk helsinki cserediákokkal, meg finnekkel, ezer éve nem táncoltam ilyen jót, kb (moszkvai idő szerint) 4ig voltunk ott. Szóval jól kezdődött a dolog. :D

Elmentünk aludni, persze olyan éjszaka volt, mikor azt érzi az ember, hogy egy percet sem aludt. 9 körül keltünk, úgy volt, hogy 10:30-kor ér be a hajó. Felmerült a kérdés, hogy vajon ez a hajó tényleg ilyen sokáig megy, vagy csak azért ennyi idő, hogy lehessen a hajón aludni? (Mert Tallinnba, ahová 3 óra a hajóút Helsinkiből, is lehet venni kabinos jegyet, és a hajó bent áll a kikötőben reggelig, és lehet ott aludni.) Na de Szentpétervárra tényleg ennyit megy a hajó, annyira, hogy még ráadásul másfél órát késtünk is, úgyhogy mivel már aludni nem akartunk visszamenni, így néztük, ahogy behajózunk a csúnya ipari kikötőbe. (Fél 11-kor azt mondja az egyik csaj: "Hogy késnénk már, nézz ki, már itt vagyunk a kikötőben!" Na utána még másfél órát mentünk. :))

A hajóból kiszállva mentünk útlevélellenőrzésre (életem második pecsétje az útlevelembe, jessz :D), ami igencsak hosszadalmas sorbanállást jelentett, úgyhogy végül 2-kor indult el a városnéző buszunk. Amíg sorban álltunk, beszélgettünk pár finnel, akik a helsinki erasmusosokat hozták Szentpétervárra, tök jó fejek voltak, akkor jött az első ilyen gondolat, hogy hát igen, ennek nálunk is így kellene lennie, mert ugye nálunk is vannak ugyan mentorok, de kb 2-3-at ismerek közülük névről, nem nagyon szerveznek semmit, nem látjuk őket, kb az összes amit szerveztek, az a cottage party meg a Lapland túra. Kérdezték tőlünk, hogy megyünk-e az orosz vacsira, a limuzin estére meg bulizni, mondtam, hogy hát én mennék, de a többiek nem akartak, úgyhogy nem fizettünk. (Az volt a szabály, hogy még Helsinkiben el kell dönteni, hogy mire akarunk menni, és ott kell fizetni.) Néztek ránk, hogy de hülyék vagyunk, hogy nem megyünk, hát gondoltam, ja...Elgondolkoztam megint, hogy ne kérdezzem-e meg, hogy nem lehetne-e mégis menni, most 1 ember ide-vagy oda nem számít, de aztán meg úgy voltam vele megint, hogy azért mert beszélgettem 5 jófej emberrel, most minek hagyjam ott az ismerőseimet, és menjek el idegenekkel...

Elindult a buszos városnézés, ami így visszagondolva fogalmam sincsen, hogyan tartott 7-ig, de végül fél 8-kor jutottunk be a hotelszobánkba. Elkövettük azt a hibát, hogy nem reggeliztünk, csak pár falatot, ami még maradt előző estéről. Azt írták az útmutatóban, hogy lehet 10 euróért reggelizni, de nem találtuk meg azt a helyet, hanem csak olyan büfét találtunk, ahol ici-pici croissant-ot lehetett venni 2,5 euróért, hát gondoltam, biztos úgy gondolták, hogy ha veszel 3 ilyet meg egy teát, akkor kb jóllaksz reggelire, de ilyet meg nem vettem, mert mondom ezzel nem leszek kisegítve...Később kiderült, hogy tényleg volt svédasztalos reggeli 10 euróért...Pff. Mikor beszálltunk a buszba, mondták az idegenvezetők, hogy fél óra múlva megállunk egy helyen kávézni, mert már biztos ránk fér egy kis frissítő. Én azt is hallottam, hogy kaja is lesz, de azt biztos csak az éhes gyomrom tette hozzá, mert nem volt. XD Na abból a fél órából 2 óra lett, 4-kor megérkeztünk Szentpétervár legnagyobb ajándékboltjához, ahol volt ingyen kávé meg tea. Meg vodka. XD Hát ez utóbbit nem kóstoltuk meg éhgyomorra. :D

Aztán tovább folytattuk utunkat, néhány fénykép is készült:

Szent Izsák katedrális:

A befagyott Néva és egy hajó:

Valami oroszlánok, akiknek meg kell fogni a fogát és a fülébe suttogni a kívánságodat :)

Na ez volt a csúcs - ez mi?? Ez a kép a Péter-Pál erődnél készült, na de miért vannak itt meztelen emberek?? Kérdeztük az idegenvezetőket. Azt mondják, vannak emberek, akik ide járnak napozni, mert Szentpéterváron elég ritka a napsütés. Ők sem értik, ők tuti nem napoznának a város közepén...:D Hát, gondoltam, nekem nem ez a legnagyobb bajom ezzel a jelenettel, hanem hogy 1. közel nulla fok van és fúj a szél :D 2. Végülis csak kicsit néznek úgy ki, mint a mutogatósbácsik. :D

Palota tér:

A Téli Palota, ami jelenleg az Ermitázs múzeumnak ad otthont:

Kicsit hideg volt, de szépen sütött a Nap, és tényleg bennem volt a lelkesedés, hogy végre valami király dolog történik velem, úgyhogy annak ellenére hogy nem ettem meg aludtam, nagyon jól éreztem magam :) Ja, és ugye még az volt a poén, hogy városnézés közben sem tudtunk kaját venni, pedig mikor megálltunk, volt néhány hot-dogos bódé, de ugye orosz rubelem meg még nem volt, mert azt mondták a szervezők, hogy ne Finnországban váltsunk, mert ott rosszabbul váltanak.

Este fél 9-kor elindultunk vacsorázni, a 4 kínai, thai, francia, én meg 2 amerikai lány, akiket a buszon ismertünk meg. Akkor voltam az annyira fáradt vagyok és annyira éhes állapotban, hogy tisztára felpörögtem, hogy igen, megyünk és felfedezzük Szentpétervárt, és kajálunk, meg körbenézünk, meg bulizunk meg minden. Na ez sajnos nem tartott sokáig, mert ugye fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk, mi hol van, egy orosz csaj ajánlott pár éttermet a városközpontban, de oda metrózni kellett volna, ezért inkább próbáltunk a közelben egy éttermet keresni. Persze nem nagyon találtunk semmi olyat, ami biztató lett volna. Legalább fél óra után a 2 amerikainak elege lett, és közölték, hogy ők beülnek egy szusi bárba, ami mellett éppen elhaladtunk. Erre a kínaiak mondták, hogy ők Európában nem esznek ázsiai kaját, úgyhogy mi továbbmentünk. Kb negyed óra múlva a kínaiak is feladták, és beültek egy főzelékfaló jellegű helyre, ahol este 10-kor a mikróban melegítették a kaját. A francia lány, az egyik kínai meg én még mindig nem adtuk fel, hogy találunk egy normális éttermet, úgyhogy továbbmentünk. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok oda a különleges kajákért, meg az éttermekért, de ha már 2 estét töltök egy országban, ahol megfizethetők az éttermek, és már nem mentem el a szervezett 30 eurós vacsorára, azért csak beültem volna valahová egy 10 eurós ételre. De persze mi sem találtunk semmit, és még negyed óra múlva mi is hasonló helyen kötöttünk ki, ahol megmikrózták nekünk az 5 eurós vacsoránkat. Na ezek után szépen teli hassal ránk jött a fáradtság, és még mindig állati messze voltunk a városközponttól, úgyhogy arra jutottunk, hogy hazamegyünk, kialusszuk magunkat, és majd másnap este csinálunk valamit. Vissza is mentünk a hotelbe, 11-kor bedőltem ruhástól az ágyba, hogy én olyan hulla vagyok. Elaludtam. Felébredtem 11:10-kor, hogy én húde friss vagyok. És akkor rájöttem, hogy az én szervezetemnek még csak este 9 van, szóval ahhoz nem vagyok elég fáradt, hogy aludjak reggelig...Na de mi a fenét csináljak itt egyedül? A francia csaj tényleg elment aludni, az amerikaiakat a szusi bár óta nem láttuk, a kínaiak meg jó kínai módjára beültek a szobájukba nézegetni az aznap készített fényképeiket. XD A finneknek meg ugye nem tudtam semmilyen elérhetőségét, meg a többi erasmusosnak, akik velünk együtt jöttek. Na erre marhára bepipultam leginkább saját magamra, hogy tényleg mit gondoltam?? Mármint a többiek csak azt csinálták, amihez nekik kedvük volt, szal nem kérhettem rajtuk számon semmit, de én meg nem tudtam mit kezdeni magammal, hogy be vagyok zárva egy nem épp veszélytelen, idegen városban, tehát nyilván egyedül nem megyek sehová, a központtól távol egy hotelben este 9kor és senki nem akar velem még sétálni se jönni, mikor 2 estét töltünk ebben a városban és végre arra vágyom, hogy csináljak valamit...Azért kedves barátaim, gondoljatok bele, milyen az, ha valahol én vagyok a legnagyobb partiarc. XD Vagy az egyetlen...

Na hát ez az este sajnos ilyen gyökér maradt, végül valamikor helyi idő szerint hajnali 1 után el is aludtam...De akkor azért elhatároztam, hogy lesz ami lesz, a második napnak jobbnak kell lennie...

Folyt köv...

Tegnap elmentünk egy igazi finn kunyhóba egy estére. :) Itt látható a fantasztikus minőségű telefonnal fényképezett képeken. :)

Tényleg nagyon jó kis hely volt, tökéletesen berendezett, szép, tiszta, új, kényelmes, fűtött, és hát persze volt szauna is. A finnek panaszkodtak a szauna minőségére, dehát én nem értek hozzá. :) Mivel Finnországban vagyunk, ezért a kunyhó tóparton van, ami ugyan be van fagyva, de van egy stég, aminél ki van vágva a jég egy kis részén, és oda lehet kirohangálni megmártózni a közel nulla fokos vízben szaunázás közben. :D Persze ezt is ki kellett próbálni. :D Sajnos rólam már megint nem készült kép, mint anno a hóbanfürdéskor sem, de itt láthatjátok a többieket, akiket én fényképeztem. :) Többször nem voltam hajlandó megmártózni, mert mivel vizes lábbal végigtapicskoltunk a fán, ráfagyott a jég, így nagyon lassan lehetett csak lejutni a stéghez, vigyázva, nehogy elcsússzunk. De most már én is egy kicsit finn lettem. :D A finn csaj mondjuk stílusosan a fürdéssel kezdte, a szauna előtt, de azért szerintem ez a finneknél sem normális. XD

Maga a buli nem volt egy nagy szám, de azért elbeszélgettem pár emberrel, meg kártyáztunk 1-2 órát. :) Végül fél 4kor mentem el aludni, nekem még pont jutott ágy, aludni azt nem nagyon lehetett, mert ugye a többiek, akiknek nem jutott ágy, reggelig bömböltették a zenét. Ja, mert hogy 12 férőhelyes kunyhóban voltunk közel 50en. :D De jó volt ez így, mert így csak 6 eurót fizettünk fejenként, ami elég korrekt volt, és még oda is vittek minket meg vissza is hoztak a mentorok. :) Egyébként belegondolva annyira nem is szörnyű a kunyhó kibérlésének ára, azt hittem, hogy nagyon horribilis összegbe kerülhet. 250 euró 1 éjszakára, ami ugye szörnyen hangzik, de ha az ember tényleg egy 12 fős társaságot talál, akkor csak kb 20 euró egy éjszakára egy főnek, amennyit egy hostelben is fizet az ember Finnországban, de gondolom, kisebb kunyhók is vannak, családoknak. Szóval ha valaki Finnországba készül nyaralni, (azért inkább nyáron tegyétek), és valami nyugalomra vágyik, akkor egy ilyen kunyhó tökéletes választás lehet. Én imádnám. :)

Ma azért a választ megtaláltam arra a kérdésre, hogy miért nem járok én folyton bulizni: ugyanis ma idáig az egyetlen értelmes tevékenység amit végeztem, az 1 óra skype volt Adéllal, azon kívül meg egész nap aludtam, vagy ettem, a kettő között meg hosszú ideig győzködtem magam, hogy csináljak már valami kaját, mert ha eszem, kevésbé leszek fáradt. Mondjuk rám is fér a pihenés ma, mert az elmúlt legalább 2 hetem elég pögősre sikerült. :)

Érzem a tavasz illatát! :) Egész nap süt a Nap, és már sokáig világos van és csicseregnek a madarak, és olyan meleg van, hogy majd megsültem tegnap korizáskor! :D (0 fok) XD

Múlt héten jött egy német meg 2 spanyol lány, akik folyton panaszkodnak, hogy hideg van. :D Jó, mondjuk múlt héten még hidegebb volt, az tény. Ja, meg azt mondják nekem a spanyolok, hogy ooolyan rossz nekik, mert CSAK öten vannak itt spanyolok. XD Mondják ezt nekem. De kis édesek. :D

Múlt hétvégén voltam sétálgatni itt a környéken, olyan helyeken is, ahol még nem jártam, és annyira imádom ezt a helyet! :) Van, aki azt mondja, hogy itt nem lehet semmit csinálni, dehát szerintem meg annyira cuki egy kis város, hogy én itt hetekig el tudnék sétálgatni csak úgy. :) Cuki kis házak, meg erdő, meg befagyott tavak, kis dombok, ahonnan körül lehet nézni, aztán lefelé lehet fenéken csúszni! :D Ha süt a Nap, akkor gyönyörű! :) És olyan izgalmas, hogy az ember élvezi a havat, de közben arra gondol, hogy nemsokára tavasz lesz, és akkor mennyire jó lesz újra felfedezni az egészet, hogy mi van a hó alatt, és előkerülnek majd a tavak, meg a patakok, meg a zöld fű! :)

Szóval, itt jön néhány kép a kedvenceim közül, aztán meg a héten megyünk Szentpétervárra, úgyhogy addig már nem írok. Kívánjatok nekünk szép időt! :)

Kész az iglu!! :)

Aztán belepte a hó az iglut:

A kosárlabda rajongóinak :)

Tavaszi hordó :D

Az egyik kedvenc házikóm:

A kedvenc házam:

A befagyott kikötő:

Pár hete lakótársammal elmentünk szánkózni, először nem akartam lecsúszni a borzalmas pályán, de aztán mégiscsak nagy lett a kísértés, és most már a kevésbé borzalmas nem volt olyan borzalmas, ott nem is sikítoztam, na de a másikon, ott végig. :D Sajnos a kép nem adja vissza, hogy helyenként szinte függőleges. :D

Lehet, nem kéne más emberek házát meg kertjét fényképezgetnem, de mikor olyan cukik :)

Valami híres torony:

A város látképe:

Havas táj:

És végezetül egy kis kóró :D

Pá. :)

Na végül nem jönnek ma vacsizni a görög meg a koreai csaj, úgyhogy most ráérek megírni azt a posztot, amit már régóta akarok.

Szóval itt jön néhány érdekesség a finnekről ;)

Itt kérem alássan nincsen udvariaskodás. Nem arról van szó, hogy nem segítőkészek az emberek, mert eddig még mindig mindenki segített, akit megkértem valamire, vagy kérdeztem valamit. Sőt, azok az emberek, akiknek olyan a munkájuk, hogy nem árt kedvesnek lenni, kifejezetten kedvesek, tehát sokkal kevesebb mélabús pénztárossal találkoztam itt mint bárhol máshol (gondolom, azért őket is megfizetik). Viszont aminek nincs gyakorlati haszna, olyat ők nem csinálnak. Tehát például ha valakivel semmi dolgod nem lesz, akkor az nem is fog köszönni soha. Annak ellenére, hogy szüleimnek elég sokáig tartott megtanítani engem köszönni, én ezt itt nem tudom megszokni. Szóval ma is, mikor bementünk a jégpályán az öltözőbe, csak kicsúszott a számon egy 'hey' már megint, de semmi reakció. Mióta odajárok korizni 2 hónapja, eddig 1, azaz egy ember volt, aki köszönt, ő mondjuk nagyon extrém volt, mert vele még az időjárásról is beszélgettünk. :D

A köszönésről még: ha bemegyek reggel a suliba, és már bent van a teremben a tanár (30 fős termekről van szó),  de még nem kezdődött el az óra, akkor hogyan tudnék már úgy bemenni, hogy nem köszönök?? De csak a cserediákok köszönnek, a finnek meg az oroszok úgy csinálnak, mintha ott sem lenne a tanár. Azt az elvet még értem, hogy ha valaki elkésik, akkor úgy gondolja, hogy jobb ha csöndben bejön, mint ha megszakítja az órát, de hogy óra előtt se köszönnek? Gondolom, itt az az elv, hogy mivel még nem kezdődött el az óra, még semmi közünk egymáshoz a tanárral...

Ha valaki itt előreenged egy nőt, vagy egy idősebbet az ajtón, az külföldi. Ma is állok a menzaajtóban, tartom az ajtót, de csak bemegy még előttem 4 srác oldalról, és egyiknek sem jutott eszébe, hogy beengedjen. Tudjátok, itt hideg van, itt a túlélésre játszunk, aki udvarias, az kint marad és megfagy. :D Eddig kb 3szor nyitotta ki valaki előttem az ajtót, egy szlovén tanár, egy cserediák, meg még valaki, talán ő fura finn volt. XD Egyszer előreengedtem egy tanárnőt, hát ő is olyan hálásan nézett rám, mintha ilyen még soha nem történt volna vele.

A köszönömre nem igazán tudják, hogy mit reagáljanak. Végülis van rá szavuk, nem tudom pontosan mit jelent, valami "szívesen" vagy "kérem", de ha mondjuk a boltban megkérdezel egy eladót, vagy valami hol van, akkor szépen készségesen megmondja, aztán mikor te mondod, hogy köszönöm, akkor vagy ő is azt mondja, hogy köszönöm (finnül is, tehát nem azért, mert angolul nem tudja, hogy mit mondjon rá), vagy egy szó nélkül hátat fordít és elmegy, merthogy vége a beszélgetésnek.

Olyan itt nincs, hogy a vonaton elköszönsz a melletted ülőtől, netán további jó utat kívánsz neki, még akkor sem, ha már kommunikáltatok valami miatt pár szót. Sőt, olyan sincs, hogy a menzán megkérdezed, hogy leülhetek-e,  mikor már kevés hely van és az embereknek egymás mellé kell ülnie, simán leülnek hozzád egy asztalhoz egy szó nélkül, majd ugyanúgy távoznak, semmi "további jó étvágyat".

Szóval ezek azért fura dolgok, annak ellenére, hogy otthoni viszonylatban nem számítok egy nagy udvariaskodónak, de valahogy ezek a dolgok mégis zavarnak...Annyira elmennek egymás mellett az emberek...Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem segítőkészek, ha arról van szó, csak túl praktikusak és nem tesznek felesleges gesztusokat.

Eléggé individuális egy nép, ezt ők is mondják magukról, ha beszélni kell valamit a finn kultúráról. Egyszer azt is mondta valaki, hogy minden fiatal a saját lábára akar állni, és még sokszor ha van egy családi vállalkozás, amit folytathatnának, akkor is inkább valami újba fognak, hogy megmutathassák, hogy ők mit tudnak. Hát ja..., de azért ez szerintem túlzás. A csoporttársaim, akik 21 évesek, már évek óta dolgoznak suli mellett (hozzátenném, hogy heti átlag 20 órájuk van az egyetemen, tehát így azért nem nehéz), és külön élnek a szüleiktől. Persze kocsijuk is van. Ez persze nem rossz, hasznos, ha minél előbb a saját lábunkra állunk, meg hát itt van lehetőség, ahol lehet dolgozni suli mellett, félállásban mondjuk, és meg is fizetik úgy, hogy abból fenn lehet tartani egy lakást meg egy autót... (Múltkor valami órán elhangzott az a kérdés, hogy mennyi pénzből lehet megélni Finnországban, diákként, csak annyi, hogy legyen hol laknod, meg legyen mit enned, mondott valaki valami 500 eurót, erre az egyik finn csaj: áá, annyiból nem lehet megélni, mert hát a lakás meg a rezsi meg az autó...szóval náluk az nem is jön szóba, hogy kollégiumban lakjanak, egy másik emberrel együtt, netán autó nélkül éljenek...) A koli is olyan, hogy itt, ahol mi lakunk, csak külföldiek laknak, a finneknek van egy másik rész, ahol egyszemélyes lakások vannak.

Az alkoholtörvényről: bizonyára néhányan tudjátok, hogy Finnországban állami monopóliumban van az alkohol, külön vannak Alko nevű boltok, ahol alkoholt lehet venni, amúgy a boltokban csak asszem max 5% alkoholtartalmú italt lehet kapni, de azt is baromi drágán. (A legolcsóbb sör 0,33-as 90 cent.) Az Alkóban vettem egyszer egy üveg bort, a legolcsóbbat, borzalmas volt, pedig én nem értek hozzá, de ez tényleg az volt, 6 euró. Egy üveg tömény meg kb 20 euró. Namost ez persze valahol értelmes, mert biztos ettől valamivel kevesebbet isznak az emberek, de azért jól megélhet belőle a finn állam, az biztos. Viszont, ami még ennél is érdekesebb, az a hiszti, amit csapnak, hogy 18 éven aluli nem vehet alkoholt (Töményet meg asszem 21 éves kor alatt nem lehet.) Üde fiatalságomnak köszönhetően ha sört veszek is elkérik a személyimet. :D Na de történt egyszer, hogy voltunk az Alkóban, összetalálkoztam a 3 kínai csajjal, én vettem egy üveg bort (azt a borzalmasat), ők meg együtt akartak venni 2 üveg bort. Állnak előttem a pénztárnál, és akkor kérik a személyit, hát az egyik csajnál nem volt személyi. Volt valami más igazolvány, de azt nem fogadták el, és mivel a 3 emberből csak 2 tudta bizonyítani, hogy elmúlt 18, nem adták el nekik a bort. Erre mondtam én nagy naivan, hogy majd én megveszem. :D Persze ezek után nyilván nem vehettem meg én sem, csak a sajátomat. Én biztos visszamentem volna a helyükben 10 perc múlva, a 3. csaj nélkül, de ők meg nem mertek, mert hogy felismeri őket a pénztáros. És mondjuk, így utólag belegondolva, tényleg el tudom képzelni, hogy nem adta volna el nekik, mert emlékezett, hogy volt velük egy harmadik...Szóval ez szerintem egy agyrém, mondjuk képzeljünk el egy idilli képet, amint anyukát elkíséri a 17 éves fia bevásárolni, és akarnak venni egy üveg bort a hétvégére vendégségbe (amiből lehet, hogy a gyerek tényleg nem fog kapni), akkor anyukának jó messzire el kell küldeni a gyereket mielőtt bemegy az Alkóba, nehogy lássák, hogy vele van? És most itt nem komoly alkoholizálásról van szó, csak egy üveg borról, amit ki tudja, hányan isznak meg...

Azt mondta egyszer itt valaki, hogy itt ami drága, az azért drága, mert az emberi munkát nagyon megfizetik. Tehát az alapélelmiszer például nem sokkal drágább, mint otthon (legalábbis meg lehet kajálni olcsón, persze nem fogsz minden nap húst enni). A benzin sem olyan sokkal drágább mint nálunk, egyszer asszem 20%-ot számoltam, a víz, villany, gáz meg állítólag nem drágább, de ugye a lakbérnél is az emberek munkáját kell megfizetni, mint itt a koliban az üzemeltetést, vagy egy társasháznál a közös költséget. Szóval azért nem rossz rendszer ez itt nekik, ez a kör, hogy sok a fizetésed, amiből normális áron kifizeted az alapdolgokat, a szolgáltatásokból meg eldöntheted, hogy mire költesz sokat a sok pénzedből.

Van egy halom munkanélküli a finnek között is, mert folyamatosan jönnek be az oroszok, meg az ázsiaiak, mert ugye itt ingyen lehet tanulni, aztán itt maradnak, de aki munkanélküli, az annyi munkanélküli segélyt kap, hogy abból nyaralni jár, úgyhogy olyan nagy motiváció nincs is arra, hogy elmenjen dolgozni...

Ez utóbbi dolgokhoz annyira nem értek, szóval csak leírtam, hogy miket hallottam, lehet, hogy nem egészen igaz minden, de ilyenek az emberek benyomásai...

Szóval azért vannak itt fura dolgok, mint mindenütt, jók is meg rosszak is. Maga a hely nagyon tetszik, de nem szeretnék itt élni. Tudom, hogy az élet nem ilyen fekete-fehér, ki tudja, mi lesz velem a jövőben, de jelen pillanatban nem igazán értem azokat az embereket, akiknek az a céljuk, hogy elköltözzenek külföldre örökre, mert oké, hogy otthon az van, ami, de ha elmész egy másik országba élni (most nem az, hogy fél évre, egy évre, hanem örökre), még ha beszéled a nyelvet, akkor is örökre a hülye külföldi maradsz, aki nem érti a szóvicceket, nem ugyanazokon a meséken nőtt fel, nem ugyanazt csinálja karácsonyeste, és fura szokásai vannak, például zsebkendőbe fújja az orrát...

Jaj igen, hát a legdurvábbat meg majdnem elfelejtettem. A finnek szívják a taknyot. Ilyet még nem hallottatok. Csinos, fiatal egyetemista lány, kiáll az órán prezentálni, és közben szívja az orrát. Ilyen nincsen, felfordul a gyomrom néha, ahogy hallgatom. No comment, ezt hallani kéne. :O És arról nem is beszélve, hogy nem csak gusztustalan, de szerintem egészségtelen is, mert aminek ki kell jönnie, az hadd jöjjön. ;)

Ma vagyok itt 9 hete és 5 napja, és pont 9 hét és 5 nap múlva megyek haza. :) Most ahogy így belegondolok, számomra nagyon gyorsan telik itt az idő...

Tegnap voltam finn buliban. :) A finn lány, akit ismerek, és aki nálam vacsorázott múlt héten, meghívta az osztálytársait meg engem egy házibuliba. Hát, mondom, na jó, elmegyek bulizni egy halom 17 éves orosszal. :D (Mert az oroszok 17 évesen fejezik be a középiskolát, szóval az itt tanuló elsősök egy része még a 18-at sem töltötte be.) Na de a lényeg az, hogy végülis az egyik legjobb estémet töltöttem ott tegnap, mert végül 6-an voltunk, az ismerősöm, meg 4 finn barátja (1 lány meg 3 srác), meg én. És képzeljétek el, ott volt 5 finn, és egész végig angolul beszéltek miattam. :O Szóval teljesen meg voltam hatódva. :) És tök jó fejek voltak, és már a 21-et is betöltötte a többségük. :P Mármint, tudom, hogy ez a ki hány éves nem olyan lényeges, de azért amikor az oroszok 17-19 évesek, az tényleg túlzás. De ezek a finn srácok, ők tényleg teljesen okék voltak. :)

Ami viszont meglepő, és nem túl kellemesen, hogy ők kb ugyanúgy érzik magukat az osztályukban, mint én...45 ember van az osztályban, akikből 7 finn, 2 vietnami, a többi meg orosz. És gyakorlatilag úgy járnak iskolába, hogy a 7 finn van együtt, az oroszokkal meg nem tudnak kommunikálni, pedig ők direkt azért választották az angol oktatást a "nemzetközi" csoportban, hogy nemzetközi környezetben legyenek. Viszont (megerősítve engem) a vietnamiakat nem lehet érteni, amikor hozzád beszélnek, az oroszok meg nem beszélnek hozzád, ők úgy csinálnak, mintha nem lennél ott, mivel ők elegek maguknak, mert az összes angol nyelvű csoportban ők teszik ki a többséget, és ennyi, nincs több ember. És ha belegondolok, nálunk is ez van, hogy a finnekkel szoktunk beszélgetni a csoportból, de az oroszok egy részének még a nevét sem tudjuk...Szóval vannak a külföldiek+finnek meg az oroszok...

Ezen a héten intenzív hetünk van Supply Chain Managementből (magyar béna fordításban ellátási lánc menedzsment), megint egy szlovén tanárral, de ezúttal sajnos megint az unalmasabb fajtából. Maga a tárgy viszont felülmúlta elképzeléseimet, mert a BME-re alapozva azt hittem, hogy majd képletekkel számolgatjuk, hogy ha előző hónapban mennyi volt az igény, akkor ha ilyen és ilyen előrejelzést használunk, akkor a következő hónapra előreláthatólag mennyit kell gyártanunk. Mondjuk ennek még kivételesen értelme is lehet, de szerencsére ennél érdekesebb az itteni tárgy. Persze megint kell páros csoportmunkát is csinálni egy cégről, én meg a kínai lány a Starbucksról írunk, ami vicces, tekintve, hogy egyikőnk sem ismeri (most nem vagyok benne százszázalékig biztos, hogy a Barbi a Starbucksban dolgozott-e tavaly a Mammutban, vagy az valami más volt, mert ha ott dolgozott, akkor voltam már Starbucksban, de ha rosszul emlékszem, akkor még nem. XD Bocs Barbi, tudod, nem vagyok otthon az ilyen témákban. :D)

Barbiról jut eszembe, kedves barátnőim, felírhattok mégegy dolgot a falós, "nem én tevém, de te tevéd" listába, mert a napokban rájöttem, hogy a toldacuccot (.HU!!!) fájlmegosztós weboldal neve nem valami rettenetesen elcseszett angol szó, k-kkal kiejtve, hanem egész egyszerűen told a cuccot. :D Valahogy a .hu sem sokat segített eddig, hogy erre rájöjjek.

Nemsokára megyünk korizni, este meg jönnek kajálni a görög csaj meg a koreai lakótársa hozzánk. Nem tudom, hogy megint paprikás krumpli legyen-e, ami ugyan csak nekem megint, mert nekik még nem csináltam, vagy egyszerűen csak együnk mákostésztát. :) Majd megkérdezem, hogy melyik tetszik nekik inkább. Lecsó nem lesz, mert 5 euro egy kiló paprika. :O

Lakótársam meg már megint takarít, mint ahogy minden héten kitakarítja az egész lakást. És már kezdem magam rosszul érezni, mert mindig ő csinálja, csak hát az van, hogy az én koszküszöböm meglehetősen magas, tehát mire én eljutnék odáig, hogy most már takarítanom kellene, addigra ő már rég kitakarít. Kétszer...Mondtam neki egyszer, h legyen szabály, hogy egyik héten én, másikon ő, de azt mondta, hogy á, hagyjuk, majd aki ráér...Hát mindig ő ér rá...És lehet, hogy tényleg nem zavarja, de azért lehet, hogy előbb-utóbb ki fog akadni...