Egy félév Múminföldén

2. nap felkeltünk, reggeliztünk, jó sokat, össze-vissza mindenfélét, palacsintát, virslivel. :D Aztán elindultunk várost nézni. Először elég csúnya idő volt, de aztán kisütött a Nap. Az furcsa, hogy Szentpétervár annyival nincsen keletebbre, mint amennyivel arrébb van időzónában, tehát jóval később kel és fekszik a Nap mint Finnországban, vagy otthon. (Egyébként azért van annyival arrébb, mert Oroszország olyan hosszú, hogy muszáj szétdarabolni különböző időzónákra, de mivel Moszkva és Szentpétervár a 2 legfontosabb város, és nincs is annyira messze egymástól, ezért Szentpétervár is a moszkvai időzónát használja, ami 1 órával több, mint ami ott normális lenne a Nap állásának megfelelően.) Ez reggel biztos nagyon rossz, sötétben kelni és menni dolgozni, viszont az meg jó, hogy már kora tavasszal sokáig világos van délután.

Kilátás a Hotel Moszkva szobájából, a Névára is (ezer éve a nagyszüleim is itt szálltak meg egyszer :))

Juli a kedvenc katedrálissal, vagyis a "Church of the Savior on Blood", aminek nem találom a magyar nevét és lusta vagyok tovább keresni:

Pár óra múlva pedig a Nap is kisütött:

Ez mi? XD Avatar?? A Nyevszkij proszpekt (proszpekt jelentése sugárút, szentpétervár legfontosabb utcája) utcanévtáblájával.

Bementünk a városközpontba metróval, egész nap járkáltunk, kb. déltől este 9-ig, közben voltunk egy kávézószerűségben, piacon, ahol vettem kb. 6 euróért egy nagyon szép orosz mintás sálat, este pedig egy étteremben kajáltunk, amit egy orosz ismerősünk ajánlott Mikkeliből, helyes kis hely volt, rendeltünk mindenféle kajákat, aztán mindenki evett mindenből, kb. minden valami krumpli lett a végén. :D A pincérekkel valahogy kézzel-lábbal megértettük egymást, nem mindegyik tudott angolul.

Én voltam a nagy orosztudós :D amúgy, mert ugyan én is max 10-20 szót tudok oroszul, de én legalább képes voltam kiolvasni az orosz szavakat, tehát legalább a nemzetközi szavakat felismertük. :D

Egész nap bennem volt a gondolat, hogy akárhogy is, de a ma estének jónak kell lennie, és csak el kéne mennem valahogy arra a limuzin túrára. Félreértés ne essék, nem magáért a limuzinozásért voltam annyira oda, nem hülyültem meg, csak tényleg találkozni akartam a többi diákkal, ha már azok, akikkel mentem, pudingok voltak, bulizni akartam, és végülis tényleg nem minden nap ül az ember limuzinban. :D

Szóval valamikor este 9-kor, amikor rájöttem, hogy aznap este már megint senki semmit nem akar majd csinálni, elkezdtem panaszkodni a bulizósabb kínai csajnak (akivel a hajón is buliztam), hogy azért én úgy mennék valahová. Mondta, hogy igazából ő is, de az ázsiaiak általában ilyenek, ő már megszokta, ő elvan velük is. Mondta, hogy ha megkérdezem, hogy csatlakozhatunk-e a limuzintúrához, akkor ő is szívesen eljönne. Mert addigra elkezdtem azon gondolkodni, hogy most hülye vagyok, hogy előjött belőlem a pesszimista Juli? Hogy mondogatom, hogy jaj, de mennék, de már nem lehet, mert Helsinkiben kellett volna eldönteni, hogy ki mire akar menni. Mit mondana erre anya? :D Hogy ne szenvedjek már, hanem kérdezzem meg, hátha mégis lehet. Persze pont lekéstük az első csapatot, mert az 9-kor indult, de volt még egy csoport, ami 23:15-kor, és mondta a szervező srác, hogy persze, mehetnék én, csak az a gáz, hogy már csak 1 hely van, tehát ketten nem tudunk menni. (Szóval csak emiatt kellett Helsinkiben eldönteni az ilyeneket, hogy tudjanak tervezni, de persze ha van még szabad hely valahol, akkor 1-1 embert nyilván nem utasítanak vissza.) Na ekkor megint elkezdtem szenvedni, hogy most akkor hagyjam cserben a kínai csajt, vagy ne menjek én se, és menjünk el csak sétálni a városban?? De persze tényleg nagyon menni akartam, ő meg aranyos volt, mondta, hogy nyugodtan menjek, neki mindegy, ő csak gondolta, hogy eljön velem, ha akarom, de neki annyira nem fontos.

Úgyhogy végül csak elmentem egyedül, és szerencsére nem egy francia csapat közepébe lettem berakva, hanem mindenféle nemzetiségű emberek voltak, mindenkivel lehetett beszélgetni, és rajtam kívül sem ismert mindenki mindenkit. Szóval pezsgőztünk, körbementünk a városban, szerencsére nem lettem rosszul az autó + pezsgő kombinációtól, nagyon szép volt az éjjeli város, csináltunk pár fényképet, aztán meg elmentünk együtt bulizni. Később találkoztam a finnekkel is, akiket még a hajón ismertünk meg, volt egy srác, aki iszonyatjól táncolt, mindenféle pörgetős, bedöntős figurákat tudott. :) Kb 4-5-ig maradtunk a helyen, aztán elindultunk haza, páran taxival mentek, de én a gyaloglókhoz csatlakoztam, gyalog azért eltartott egy darabig, majdnem 6 óra volt, mire hazaértünk. :D De nagyon jó este volt, nem is tudom mikor buliztam ilyet utoljára, hogy reggelre értem haza, és nem is voltam fáradt, és még éjjel hazasétálni is jólesett. Szóval megérte arra az estére az a 20 euró a limuzinra, meg a 7 euró a belépő a bulihelyre. :) Ne számoljuk át forintra, most nyaraltam. :D A kedvenc sálamat elhagytam, de az egyik finn srác megtalálta, de nála is maradt, úgyhogy aznap este egy sállal szegényebb, és 3 helsinki meghívással lettem gazdagabb, a finn srác, egy francia srác és egy kínai csaj is vállalkozott, hogy megmutassa nekem Helsinkit. :) Úgyhogy májusban irány Helsinki, úgyis terveztem egy több napos utazást oda, ha már itt vagyok. :)

A limuzinunk :)

Újdonsült ismerőseimmel, a francia sráccal meg a kínai lánnyal :)

Éjjeli Juli :)

Éjjeli Szentpétervár :)

Így esett, hogy aznap kb 1 órát aludtam, mert szobatársam 7-kor kelt, utána már én sem tudtam visszaaludni, meg amúgy is kelnem kellett volna 8-kor, mert 10-ig reggelizni kellett meg ki kellett jelentkezni a hotelből. Bepakoltuk a cuccunkat a buszokba, aztán mentünk együtt az Ermitázs múzeumba, ami a világ második legnagyobb és leghíresebb múzeuma elvileg, de szerintem dögunalmas volt. :) Volt egy kb. másfél órás idegenvezetés, aztán még lehetett volna maradni, de nem voltunk túlságosan oda érte. De legalább ott is beszélgettem pár emberrel. A múzeum után csatlakoztam a finnekhez, elmentünk együtt enni, aztán pár fiú elment valami fegyvermúzeumba, na oda már nem mentem velük, úgyhogy az utolsó 2-3 órában egyedül járkáltam a városban.

Kilátás a Szent Izsák katedrális kupolájáról:

Végre egy kis folyó folyó, a Névának egy be nem fagyott része:

Itt álldogáltam egy darabig, olyan jó volt végre be nem fagyott vizet látni. :) Ez az egyetlen, amit nem szeretek itt, hogy hiába nagyon szép a hó, de amit a legeslegjobban szeretek a természetben, azok a tavak, folyók, tenger, és itt még mindig minden be van fagyva, és emiatt az egy miatt várom már a nagyon-nagyon a tavaszt, hogy végre kék víz legyen mindenütt. :) Amikor voltam síelni, akkor is mikor láttam néhol, hogy már előbukkant egy-egy kis patak, akkor mindig nagyon megdobbant a kicsi szívem, hogy ezaz, ébredezik a természet! :)

7-kor indult vissza a buszunk, és igaz, hogy már nagyon álmos voltam, de nem akartam aludni a buszon, míg a kikötőbe értünk, mert látni akartam még az utolsó percekben ennek a hatalmas városnak minden hatalmas utcáját és épületét! Aztán beszálltunk a hajóba, előtte útlevélellenőrzés, ezúttal gyorsan, harmadik pecsét az útlevelembe. :) Azt terveztem, hogy a hajón alszom pár órát, aztán megint elmegyünk bulizni, mert annyira jó zene volt a hajón odafelé is, de aztán beütött a Juli kávét meg kólát iszik szindróma, úgyhogy hiába csak 1 órát aludtam előző éjjel, nem tudtam rendesen elaludni a kávétól meg a kólától. 1-kor még benéztünk a buliba a bulizós kínai csajjal, de aztán 10 perc után feladtam, és csak elmentem aludni...Helyi idő szerint reggel 8-kor érkeztünk meg Helsinkibe (közben volt egy óraátállítás, ami Oroszországban nincsen), úgyhogy gyakorlatilag nekünk az óraelőreállítás az aznap óravisszaállítás volt egy órával, mert mi már 3 nappal azelőtt 2 órával visszaállítottuk az óránkat. :D A reggeliről megint lemaradtunk, mert 10 perccel a megérkezés előtt keltem fel, de megint volt egy kis maradék kajánk.

Helsinkiben még eltöltöttünk pár órát, délután 2-ig, körülnéztünk egy kicsit, aztán felszálltunk a vonatra Mikkelibe, és végül fél 6-kor értünk haza, fáradtan, de élményekkel teli. :)

Úgyhogy, viszlát Helsinki, májusban, és viszlát Szentpétervár, majd valamikor, talán nem olyan sokára! :)