Egy félév Múminföldén

Na végül nem jönnek ma vacsizni a görög meg a koreai csaj, úgyhogy most ráérek megírni azt a posztot, amit már régóta akarok.

Szóval itt jön néhány érdekesség a finnekről ;)

Itt kérem alássan nincsen udvariaskodás. Nem arról van szó, hogy nem segítőkészek az emberek, mert eddig még mindig mindenki segített, akit megkértem valamire, vagy kérdeztem valamit. Sőt, azok az emberek, akiknek olyan a munkájuk, hogy nem árt kedvesnek lenni, kifejezetten kedvesek, tehát sokkal kevesebb mélabús pénztárossal találkoztam itt mint bárhol máshol (gondolom, azért őket is megfizetik). Viszont aminek nincs gyakorlati haszna, olyat ők nem csinálnak. Tehát például ha valakivel semmi dolgod nem lesz, akkor az nem is fog köszönni soha. Annak ellenére, hogy szüleimnek elég sokáig tartott megtanítani engem köszönni, én ezt itt nem tudom megszokni. Szóval ma is, mikor bementünk a jégpályán az öltözőbe, csak kicsúszott a számon egy 'hey' már megint, de semmi reakció. Mióta odajárok korizni 2 hónapja, eddig 1, azaz egy ember volt, aki köszönt, ő mondjuk nagyon extrém volt, mert vele még az időjárásról is beszélgettünk. :D

A köszönésről még: ha bemegyek reggel a suliba, és már bent van a teremben a tanár (30 fős termekről van szó),  de még nem kezdődött el az óra, akkor hogyan tudnék már úgy bemenni, hogy nem köszönök?? De csak a cserediákok köszönnek, a finnek meg az oroszok úgy csinálnak, mintha ott sem lenne a tanár. Azt az elvet még értem, hogy ha valaki elkésik, akkor úgy gondolja, hogy jobb ha csöndben bejön, mint ha megszakítja az órát, de hogy óra előtt se köszönnek? Gondolom, itt az az elv, hogy mivel még nem kezdődött el az óra, még semmi közünk egymáshoz a tanárral...

Ha valaki itt előreenged egy nőt, vagy egy idősebbet az ajtón, az külföldi. Ma is állok a menzaajtóban, tartom az ajtót, de csak bemegy még előttem 4 srác oldalról, és egyiknek sem jutott eszébe, hogy beengedjen. Tudjátok, itt hideg van, itt a túlélésre játszunk, aki udvarias, az kint marad és megfagy. :D Eddig kb 3szor nyitotta ki valaki előttem az ajtót, egy szlovén tanár, egy cserediák, meg még valaki, talán ő fura finn volt. XD Egyszer előreengedtem egy tanárnőt, hát ő is olyan hálásan nézett rám, mintha ilyen még soha nem történt volna vele.

A köszönömre nem igazán tudják, hogy mit reagáljanak. Végülis van rá szavuk, nem tudom pontosan mit jelent, valami "szívesen" vagy "kérem", de ha mondjuk a boltban megkérdezel egy eladót, vagy valami hol van, akkor szépen készségesen megmondja, aztán mikor te mondod, hogy köszönöm, akkor vagy ő is azt mondja, hogy köszönöm (finnül is, tehát nem azért, mert angolul nem tudja, hogy mit mondjon rá), vagy egy szó nélkül hátat fordít és elmegy, merthogy vége a beszélgetésnek.

Olyan itt nincs, hogy a vonaton elköszönsz a melletted ülőtől, netán további jó utat kívánsz neki, még akkor sem, ha már kommunikáltatok valami miatt pár szót. Sőt, olyan sincs, hogy a menzán megkérdezed, hogy leülhetek-e,  mikor már kevés hely van és az embereknek egymás mellé kell ülnie, simán leülnek hozzád egy asztalhoz egy szó nélkül, majd ugyanúgy távoznak, semmi "további jó étvágyat".

Szóval ezek azért fura dolgok, annak ellenére, hogy otthoni viszonylatban nem számítok egy nagy udvariaskodónak, de valahogy ezek a dolgok mégis zavarnak...Annyira elmennek egymás mellett az emberek...Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem segítőkészek, ha arról van szó, csak túl praktikusak és nem tesznek felesleges gesztusokat.

Eléggé individuális egy nép, ezt ők is mondják magukról, ha beszélni kell valamit a finn kultúráról. Egyszer azt is mondta valaki, hogy minden fiatal a saját lábára akar állni, és még sokszor ha van egy családi vállalkozás, amit folytathatnának, akkor is inkább valami újba fognak, hogy megmutathassák, hogy ők mit tudnak. Hát ja..., de azért ez szerintem túlzás. A csoporttársaim, akik 21 évesek, már évek óta dolgoznak suli mellett (hozzátenném, hogy heti átlag 20 órájuk van az egyetemen, tehát így azért nem nehéz), és külön élnek a szüleiktől. Persze kocsijuk is van. Ez persze nem rossz, hasznos, ha minél előbb a saját lábunkra állunk, meg hát itt van lehetőség, ahol lehet dolgozni suli mellett, félállásban mondjuk, és meg is fizetik úgy, hogy abból fenn lehet tartani egy lakást meg egy autót... (Múltkor valami órán elhangzott az a kérdés, hogy mennyi pénzből lehet megélni Finnországban, diákként, csak annyi, hogy legyen hol laknod, meg legyen mit enned, mondott valaki valami 500 eurót, erre az egyik finn csaj: áá, annyiból nem lehet megélni, mert hát a lakás meg a rezsi meg az autó...szóval náluk az nem is jön szóba, hogy kollégiumban lakjanak, egy másik emberrel együtt, netán autó nélkül éljenek...) A koli is olyan, hogy itt, ahol mi lakunk, csak külföldiek laknak, a finneknek van egy másik rész, ahol egyszemélyes lakások vannak.

Az alkoholtörvényről: bizonyára néhányan tudjátok, hogy Finnországban állami monopóliumban van az alkohol, külön vannak Alko nevű boltok, ahol alkoholt lehet venni, amúgy a boltokban csak asszem max 5% alkoholtartalmú italt lehet kapni, de azt is baromi drágán. (A legolcsóbb sör 0,33-as 90 cent.) Az Alkóban vettem egyszer egy üveg bort, a legolcsóbbat, borzalmas volt, pedig én nem értek hozzá, de ez tényleg az volt, 6 euró. Egy üveg tömény meg kb 20 euró. Namost ez persze valahol értelmes, mert biztos ettől valamivel kevesebbet isznak az emberek, de azért jól megélhet belőle a finn állam, az biztos. Viszont, ami még ennél is érdekesebb, az a hiszti, amit csapnak, hogy 18 éven aluli nem vehet alkoholt (Töményet meg asszem 21 éves kor alatt nem lehet.) Üde fiatalságomnak köszönhetően ha sört veszek is elkérik a személyimet. :D Na de történt egyszer, hogy voltunk az Alkóban, összetalálkoztam a 3 kínai csajjal, én vettem egy üveg bort (azt a borzalmasat), ők meg együtt akartak venni 2 üveg bort. Állnak előttem a pénztárnál, és akkor kérik a személyit, hát az egyik csajnál nem volt személyi. Volt valami más igazolvány, de azt nem fogadták el, és mivel a 3 emberből csak 2 tudta bizonyítani, hogy elmúlt 18, nem adták el nekik a bort. Erre mondtam én nagy naivan, hogy majd én megveszem. :D Persze ezek után nyilván nem vehettem meg én sem, csak a sajátomat. Én biztos visszamentem volna a helyükben 10 perc múlva, a 3. csaj nélkül, de ők meg nem mertek, mert hogy felismeri őket a pénztáros. És mondjuk, így utólag belegondolva, tényleg el tudom képzelni, hogy nem adta volna el nekik, mert emlékezett, hogy volt velük egy harmadik...Szóval ez szerintem egy agyrém, mondjuk képzeljünk el egy idilli képet, amint anyukát elkíséri a 17 éves fia bevásárolni, és akarnak venni egy üveg bort a hétvégére vendégségbe (amiből lehet, hogy a gyerek tényleg nem fog kapni), akkor anyukának jó messzire el kell küldeni a gyereket mielőtt bemegy az Alkóba, nehogy lássák, hogy vele van? És most itt nem komoly alkoholizálásról van szó, csak egy üveg borról, amit ki tudja, hányan isznak meg...

Azt mondta egyszer itt valaki, hogy itt ami drága, az azért drága, mert az emberi munkát nagyon megfizetik. Tehát az alapélelmiszer például nem sokkal drágább, mint otthon (legalábbis meg lehet kajálni olcsón, persze nem fogsz minden nap húst enni). A benzin sem olyan sokkal drágább mint nálunk, egyszer asszem 20%-ot számoltam, a víz, villany, gáz meg állítólag nem drágább, de ugye a lakbérnél is az emberek munkáját kell megfizetni, mint itt a koliban az üzemeltetést, vagy egy társasháznál a közös költséget. Szóval azért nem rossz rendszer ez itt nekik, ez a kör, hogy sok a fizetésed, amiből normális áron kifizeted az alapdolgokat, a szolgáltatásokból meg eldöntheted, hogy mire költesz sokat a sok pénzedből.

Van egy halom munkanélküli a finnek között is, mert folyamatosan jönnek be az oroszok, meg az ázsiaiak, mert ugye itt ingyen lehet tanulni, aztán itt maradnak, de aki munkanélküli, az annyi munkanélküli segélyt kap, hogy abból nyaralni jár, úgyhogy olyan nagy motiváció nincs is arra, hogy elmenjen dolgozni...

Ez utóbbi dolgokhoz annyira nem értek, szóval csak leírtam, hogy miket hallottam, lehet, hogy nem egészen igaz minden, de ilyenek az emberek benyomásai...

Szóval azért vannak itt fura dolgok, mint mindenütt, jók is meg rosszak is. Maga a hely nagyon tetszik, de nem szeretnék itt élni. Tudom, hogy az élet nem ilyen fekete-fehér, ki tudja, mi lesz velem a jövőben, de jelen pillanatban nem igazán értem azokat az embereket, akiknek az a céljuk, hogy elköltözzenek külföldre örökre, mert oké, hogy otthon az van, ami, de ha elmész egy másik országba élni (most nem az, hogy fél évre, egy évre, hanem örökre), még ha beszéled a nyelvet, akkor is örökre a hülye külföldi maradsz, aki nem érti a szóvicceket, nem ugyanazokon a meséken nőtt fel, nem ugyanazt csinálja karácsonyeste, és fura szokásai vannak, például zsebkendőbe fújja az orrát...

Jaj igen, hát a legdurvábbat meg majdnem elfelejtettem. A finnek szívják a taknyot. Ilyet még nem hallottatok. Csinos, fiatal egyetemista lány, kiáll az órán prezentálni, és közben szívja az orrát. Ilyen nincsen, felfordul a gyomrom néha, ahogy hallgatom. No comment, ezt hallani kéne. :O És arról nem is beszélve, hogy nem csak gusztustalan, de szerintem egészségtelen is, mert aminek ki kell jönnie, az hadd jöjjön. ;)