Egy félév Múminföldén

Na szóval Szentpétervár. :) Hát ahhoz képest, hogy eredetileg erősen gondolkoztam, hogy menjek-e egyáltalán, meg hogy ne menjek-e inkább majd májusban, elég jó volt. :D Szóval kb a legjobb, ami történt velem, mióta itt vagyok, pedig azért eddig sem volt olyan rossz sorom. :)

Ha egy szóval kéne jellemeznem Szentpétervárt, akkor azt mondanám, hogy lenyűgöző. Hatalmas terei, utcái, épületei vannak, akármerre mész, mindenütt találkozol valami katedrálissal. Sajnos nagyon koszos viszont, sokszor éreztem, hogy ropog a kosz a fogam között...Meg mondjuk valóban nem a legjobb időpontban mentünk, mert most egy csomó helyen daruk vannak, mindenféle felújítások, por, zaj, aminek egy része talán eltűnik nyárra, a turistaszezonra. Meg nyáron ugye lehet hajózni a Néván, ami biztos nagyon szép, meg van egy csomó kisebb csatorna, és én imádom a mindenféle vizet, szóval egyszer szeretnék nyáron is visszatérni. :) És amikor a Néva hajózható, akkor minden éjjel felnyitják a hidakat, mert akkor mennek át a hajók, és akkor ha mondjuk elmentél bulizni a Néva másik partjára, és nem mentél haza éjjel 1-ig, akkor hajnali 5-ig már nem is tudsz. :D

De kezdjük az elején. Innen Mikkeliből 9-en mentünk: én, lakótársam, egy francia pár, akik nem hajlandóak angolul beszélni, és amúgy is inkább kettesben vannak, 4 kínai, meg egy thai lány. A kínaiakban kellemesen csalódtam, mert mintha megtanultak volna angolul, vagy lehet, hogy csak a thai lányt jobba szeretik mint engem, de mindenesetre most már semmi gond nem volt az angolul beszéléssel. :)

Egy utazási irodán keresztül mentünk, de fiatalok szervezték az egészet, ők voltak az idegenvezetők is. Sok minden meg volt szervezve: hajójegy, alvó kabinnal, buszút a hotelbe meg vissza, szállás a hotelben, reggelivel, Ermitázs múzeum, buszos városnézés; meg voltak extra programok is, amiért fizetni kellett, ha részt akart venni az ember. Voltak olyan programok, mint katedrálisok, azok annyira nekem sem hiányoztak 10-20 eurókért, meg balett 50 euróért, ennyi pénzért az sem érdekelt, de voltak esti programok is: első este egy orosz est, kajával meg műsorral, másnap pedig egy limuzinos pezsgős utazgatás a városban, utána meg buli egy bárban. Na hát ez utóbbi kettőre nagyon szívesen elmentem volna, de a 8 emberből akivel mentem, senki nem akart jönni, nem tudom, hogy lehettek ilyen pudingok, az egyik azért nem, mert hogy nem akar 30 eurót fizetni a vacsoráért, a másik meg, hogy ő nem akar orosz kaját enni, mert ő olvasta valahol, hogy az oroszok mindenbe káposztát tesznek. (?) Na lényeg az, hogy nagyon filóztam rajta, hogy befizessem-e egyedül, de aztán úgy voltam vele, hogy itt vagyok 8 emberrel, akiket ismerek, hát legalább jó alkalom, hogy jobban összebarátkozzam velük, most minek menjek én külön, lehet hogy majd ott leültetnek mondjuk 5 francia mellé egy asztalhoz, akik nem szólnak majd hozzám, ezért meg minek...(sztori majd lejjebb ezzel kapcsolatban)

Szerdán indultunk, elvonatoztunk Helsinkibe (majdnem 3 óra), aztán este 7kor indult a hajó. Hatalmas nagy, 8 szintes hajó volt, megkaptuk a kabinunkat a 2. szinten, ami pont a vízszint felett volt. (Epic fail: az utazási iroda által kiadott doksiban volt a hajóval kapcsolatban egy ilyen megjegyzés: a téli időszakban, januártól áprilisig nem ajánlják a 2. szinten lévő kabinokat, mert a hajó falának ütköző jégtömbök zaja lehetetlenné teszi az alvást. Hát kösz. XD És tényleg ilyen volt egyébként: olyan mint ha vasút mellett laktunk volna, csak nem 10 percenként jött a vonat, hanem 10 percenként volt fél perc, amíg csönd volt.)

A hajó:

A kabinunk:

Telihold a tengeren :)

Szentpétervár moszkvai időzónában van, ami azt jelenti, hogy Helsinkihez képest 2 órával több volt Oroszországban, (ami Magyarországhoz képest meg ugye 3 óra). Ez ugye nem sok, nem lesz az embernek jet-lage tőle XD, de arra épp elég, hogy úgy járjon az ember például a hajón, hogy hajnali 2 van, el kéne menni aludni, de az ugye nekem még csak éjfél, és tényleg borzalmas zajos a hajó, úgyhogy miután megünnepeltük az egyik kínai csaj szülinapját egy üveg pezsgővel, inkább elmentünk bulizni vele ketten a hajón. Ahhoz képest, hogy csak úgy ímmel-ámmal mentünk, csak megcsapta a fülemet egy kis salsa-zene, és már száz éve nem táncoltam, mondtam, hogy nézzünk be, aztán nagyon jó kis buli kerekedett belőle, találkoztunk helsinki cserediákokkal, meg finnekkel, ezer éve nem táncoltam ilyen jót, kb (moszkvai idő szerint) 4ig voltunk ott. Szóval jól kezdődött a dolog. :D

Elmentünk aludni, persze olyan éjszaka volt, mikor azt érzi az ember, hogy egy percet sem aludt. 9 körül keltünk, úgy volt, hogy 10:30-kor ér be a hajó. Felmerült a kérdés, hogy vajon ez a hajó tényleg ilyen sokáig megy, vagy csak azért ennyi idő, hogy lehessen a hajón aludni? (Mert Tallinnba, ahová 3 óra a hajóút Helsinkiből, is lehet venni kabinos jegyet, és a hajó bent áll a kikötőben reggelig, és lehet ott aludni.) Na de Szentpétervárra tényleg ennyit megy a hajó, annyira, hogy még ráadásul másfél órát késtünk is, úgyhogy mivel már aludni nem akartunk visszamenni, így néztük, ahogy behajózunk a csúnya ipari kikötőbe. (Fél 11-kor azt mondja az egyik csaj: "Hogy késnénk már, nézz ki, már itt vagyunk a kikötőben!" Na utána még másfél órát mentünk. :))

A hajóból kiszállva mentünk útlevélellenőrzésre (életem második pecsétje az útlevelembe, jessz :D), ami igencsak hosszadalmas sorbanállást jelentett, úgyhogy végül 2-kor indult el a városnéző buszunk. Amíg sorban álltunk, beszélgettünk pár finnel, akik a helsinki erasmusosokat hozták Szentpétervárra, tök jó fejek voltak, akkor jött az első ilyen gondolat, hogy hát igen, ennek nálunk is így kellene lennie, mert ugye nálunk is vannak ugyan mentorok, de kb 2-3-at ismerek közülük névről, nem nagyon szerveznek semmit, nem látjuk őket, kb az összes amit szerveztek, az a cottage party meg a Lapland túra. Kérdezték tőlünk, hogy megyünk-e az orosz vacsira, a limuzin estére meg bulizni, mondtam, hogy hát én mennék, de a többiek nem akartak, úgyhogy nem fizettünk. (Az volt a szabály, hogy még Helsinkiben el kell dönteni, hogy mire akarunk menni, és ott kell fizetni.) Néztek ránk, hogy de hülyék vagyunk, hogy nem megyünk, hát gondoltam, ja...Elgondolkoztam megint, hogy ne kérdezzem-e meg, hogy nem lehetne-e mégis menni, most 1 ember ide-vagy oda nem számít, de aztán meg úgy voltam vele megint, hogy azért mert beszélgettem 5 jófej emberrel, most minek hagyjam ott az ismerőseimet, és menjek el idegenekkel...

Elindult a buszos városnézés, ami így visszagondolva fogalmam sincsen, hogyan tartott 7-ig, de végül fél 8-kor jutottunk be a hotelszobánkba. Elkövettük azt a hibát, hogy nem reggeliztünk, csak pár falatot, ami még maradt előző estéről. Azt írták az útmutatóban, hogy lehet 10 euróért reggelizni, de nem találtuk meg azt a helyet, hanem csak olyan büfét találtunk, ahol ici-pici croissant-ot lehetett venni 2,5 euróért, hát gondoltam, biztos úgy gondolták, hogy ha veszel 3 ilyet meg egy teát, akkor kb jóllaksz reggelire, de ilyet meg nem vettem, mert mondom ezzel nem leszek kisegítve...Később kiderült, hogy tényleg volt svédasztalos reggeli 10 euróért...Pff. Mikor beszálltunk a buszba, mondták az idegenvezetők, hogy fél óra múlva megállunk egy helyen kávézni, mert már biztos ránk fér egy kis frissítő. Én azt is hallottam, hogy kaja is lesz, de azt biztos csak az éhes gyomrom tette hozzá, mert nem volt. XD Na abból a fél órából 2 óra lett, 4-kor megérkeztünk Szentpétervár legnagyobb ajándékboltjához, ahol volt ingyen kávé meg tea. Meg vodka. XD Hát ez utóbbit nem kóstoltuk meg éhgyomorra. :D

Aztán tovább folytattuk utunkat, néhány fénykép is készült:

Szent Izsák katedrális:

A befagyott Néva és egy hajó:

Valami oroszlánok, akiknek meg kell fogni a fogát és a fülébe suttogni a kívánságodat :)

Na ez volt a csúcs - ez mi?? Ez a kép a Péter-Pál erődnél készült, na de miért vannak itt meztelen emberek?? Kérdeztük az idegenvezetőket. Azt mondják, vannak emberek, akik ide járnak napozni, mert Szentpéterváron elég ritka a napsütés. Ők sem értik, ők tuti nem napoznának a város közepén...:D Hát, gondoltam, nekem nem ez a legnagyobb bajom ezzel a jelenettel, hanem hogy 1. közel nulla fok van és fúj a szél :D 2. Végülis csak kicsit néznek úgy ki, mint a mutogatósbácsik. :D

Palota tér:

A Téli Palota, ami jelenleg az Ermitázs múzeumnak ad otthont:

Kicsit hideg volt, de szépen sütött a Nap, és tényleg bennem volt a lelkesedés, hogy végre valami király dolog történik velem, úgyhogy annak ellenére hogy nem ettem meg aludtam, nagyon jól éreztem magam :) Ja, és ugye még az volt a poén, hogy városnézés közben sem tudtunk kaját venni, pedig mikor megálltunk, volt néhány hot-dogos bódé, de ugye orosz rubelem meg még nem volt, mert azt mondták a szervezők, hogy ne Finnországban váltsunk, mert ott rosszabbul váltanak.

Este fél 9-kor elindultunk vacsorázni, a 4 kínai, thai, francia, én meg 2 amerikai lány, akiket a buszon ismertünk meg. Akkor voltam az annyira fáradt vagyok és annyira éhes állapotban, hogy tisztára felpörögtem, hogy igen, megyünk és felfedezzük Szentpétervárt, és kajálunk, meg körbenézünk, meg bulizunk meg minden. Na ez sajnos nem tartott sokáig, mert ugye fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk, mi hol van, egy orosz csaj ajánlott pár éttermet a városközpontban, de oda metrózni kellett volna, ezért inkább próbáltunk a közelben egy éttermet keresni. Persze nem nagyon találtunk semmi olyat, ami biztató lett volna. Legalább fél óra után a 2 amerikainak elege lett, és közölték, hogy ők beülnek egy szusi bárba, ami mellett éppen elhaladtunk. Erre a kínaiak mondták, hogy ők Európában nem esznek ázsiai kaját, úgyhogy mi továbbmentünk. Kb negyed óra múlva a kínaiak is feladták, és beültek egy főzelékfaló jellegű helyre, ahol este 10-kor a mikróban melegítették a kaját. A francia lány, az egyik kínai meg én még mindig nem adtuk fel, hogy találunk egy normális éttermet, úgyhogy továbbmentünk. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok oda a különleges kajákért, meg az éttermekért, de ha már 2 estét töltök egy országban, ahol megfizethetők az éttermek, és már nem mentem el a szervezett 30 eurós vacsorára, azért csak beültem volna valahová egy 10 eurós ételre. De persze mi sem találtunk semmit, és még negyed óra múlva mi is hasonló helyen kötöttünk ki, ahol megmikrózták nekünk az 5 eurós vacsoránkat. Na ezek után szépen teli hassal ránk jött a fáradtság, és még mindig állati messze voltunk a városközponttól, úgyhogy arra jutottunk, hogy hazamegyünk, kialusszuk magunkat, és majd másnap este csinálunk valamit. Vissza is mentünk a hotelbe, 11-kor bedőltem ruhástól az ágyba, hogy én olyan hulla vagyok. Elaludtam. Felébredtem 11:10-kor, hogy én húde friss vagyok. És akkor rájöttem, hogy az én szervezetemnek még csak este 9 van, szóval ahhoz nem vagyok elég fáradt, hogy aludjak reggelig...Na de mi a fenét csináljak itt egyedül? A francia csaj tényleg elment aludni, az amerikaiakat a szusi bár óta nem láttuk, a kínaiak meg jó kínai módjára beültek a szobájukba nézegetni az aznap készített fényképeiket. XD A finneknek meg ugye nem tudtam semmilyen elérhetőségét, meg a többi erasmusosnak, akik velünk együtt jöttek. Na erre marhára bepipultam leginkább saját magamra, hogy tényleg mit gondoltam?? Mármint a többiek csak azt csinálták, amihez nekik kedvük volt, szal nem kérhettem rajtuk számon semmit, de én meg nem tudtam mit kezdeni magammal, hogy be vagyok zárva egy nem épp veszélytelen, idegen városban, tehát nyilván egyedül nem megyek sehová, a központtól távol egy hotelben este 9kor és senki nem akar velem még sétálni se jönni, mikor 2 estét töltünk ebben a városban és végre arra vágyom, hogy csináljak valamit...Azért kedves barátaim, gondoljatok bele, milyen az, ha valahol én vagyok a legnagyobb partiarc. XD Vagy az egyetlen...

Na hát ez az este sajnos ilyen gyökér maradt, végül valamikor helyi idő szerint hajnali 1 után el is aludtam...De akkor azért elhatároztam, hogy lesz ami lesz, a második napnak jobbnak kell lennie...

Folyt köv...