Egy félév Múminföldén

Ez itt a kedvenc képem. :) Csak úgy beraktam, amúgy nem áll kapcsolatban az itt következő kissé bosszankodós poszttal.

Eddig nem nagyon írtam az emberekről, de most épp itt az ideje. Merthogy el vagyok ragadtatva a természettől, a hótól, a várostól, az élettől, stb., de az emberektől azért annyira nem. Mármint, mindenki kedves, segítőkész, ha épp kell, nem erről van szó. De kb. így érzem magam: vannak a finnek, akik finnül beszélnek, vannak az oroszok, akik oroszul beszélnek, vannak a franciák, akik franciául beszélnek, vannak a kínaiak, akik kínaiul beszélnek, van a görög lány, aki mindig facebookozik, meg vagyok én. Persze mindenki tud angolul, de az angol társalgás akkor kezdődik, ha én valakihez angolul szólok, és addig tart, amíg én fenntartom a társalgást, kérdezek, vagy mondok valamit. Amint becsukom a számat, a társalgás visszavált franciára, kínaira, oroszra, finnre, én meg pislogok mint hal a szatyorban. Namost, ugye, nem vagyok az a fajta, aki 0-24-ben társaságra vágyik, sőt, kifejezetten jól elvagyok egyedül, akár itthon, akár suliba menet, akár boltba menvén, stb. De azért úgy jól esne néha, ha lennének körülöttem emberek, akik megfelelő szinten beszélnék az angolt, rendelkeznének némi humorézékkel és társalkodó képességekkel. Sőt, akár szívesen elhallgatnék valami humorzsák fiúkát is, aki beáll egy kör közepébe, és szórakoztatja a népet. Namost, lehet, hogy van ilyen, csak mivel mindenki anyanyelven beszél, ezért nem tudok róla.

Szóval az a helyzet, hogy itt nincsen ugyebár nagy, többszázfős Erasmus társadalom, itt a facebook csoportban is 50-egynéhányan vagyunk, a finn tutorokat és egyéb random embereket is beleértve. Nagyon sok orosz lány van (mint a BEST-ben is, itt is olyan mintha Oroszországban csak nők élnének XD), mert közel van, és sok kapcsolat van az egyetemek között, sokan jönnek egész BSc-re. Több orosszal találkoztam eddig mint finnel, azt hiszem. Az órákon, ahová járok is az orosz a legtöbb. Ezen kívül vannak a cserediákok, akiknek minimum a fele francia (nagyrészük fiú, mert ugye, mint a BEST-ből is tudjuk, Franciaországban meg jobbára férfiak élnek XD), akikről ugye köztudott, sőt saját maguk is bevallják, hogy nem jeleskednek idegen nyelvekben. Amúgy meg 20-21 évesek, kis tökik, józanon nem is nagyon mernek a lányokhoz szólni, én kissé úgy érzem. Ezenkívül vannak még kínai, és egyéb ázsiai cserediákok, akik még ha nem is kínaiak, de valahogy megértetik magukat valamilyen nyelven egymással. Meg még van 1-2 spanyol, 1 litván srác, de velük nem sokat találkozom, meg egy görög lány meg én.

Namost leírom azt a történetet, amin teljesen kiakadtam tegnap, és ami az alapja ennek a posztnak: Áthívtam 3 kínai csajt palacsintát sütni. Nagyon aranyosak egyébként, ezt hozzá kell tenni, egyszer már én is vacsoráztam náluk; meg tegnap egy idő után közölték, hogy ők már nem kérnek több palacsintát, mert már ettek előtte mást, de a maradékot megsütötték, és leültettek, hogy én vagyok az éhesebb meg a szülinapos, úgyhogy egyem meg én. :) Na de a következő volt a helyzet: itt töltöttek nálam kb. másfél órát, aminek kb. a 80%-ban kínaiul karattyoltak, én pedig egy kukkot sem értettem belőle. Egyszer-kétszer mondtam, hogy légyszi, angolul, meg néha az egyik rászólt a másik kettőre, de aztán úgy maradtak. Néha lefordították, hogy min röhögnek, néha nem, ahogy épp kedvük szottyant. Szóval el tudjátok ezt képzelni, hogy idejön 3 ember az én konyhámba, tudnak angolul, de egyfolytában egy olyan nyelven beszélnek, röhögnek, amit én nem értek??? Ez milyen már?? Ja, ami meg még plusz poén, amire már tényleg nincsenek szavak: az egyik csaj áthozta a telefonját, mert ugye az fontos, hogy folyamatosan tudjon rajta facebookozni meg játszani, és egyszercsak azt látom, hogy még a fülhallgatót is bedugja a fülébe...Na mondom, széép, akkor most még zenét is hallgat...Közben beszél kínaiul, meg a többiek is, én nem tudom, hogy mi van...eltelik néhány perc, mire kiderül, hogy a csaj az anyjával skype-ol! :O ??? Mert tegyük fel, hogy az anyja csak akkor ért rá. Na de nekiállsz hosszasan skypolni valaki másnak a konyhaasztalánál, valami más nyelven?? Nem lehet hazamenni, vagy bemenni a szobámba, vagy legalább arrébbmenni???

Szóval most egy kicsit kibuktam ezen, meg azon, hogy a suliban is mindenki a telefonjába, de leginkább az iPadjébe temeti magát, és nyomogatja, és írogatja fb-ra az ismerősinek, hogy fú, de menő, itt vagyok Finnországban...Ja, mert hogy itt én már állatira idejétmúlt vagyok az okostelefonommal, amit tavaly szeptemberben vettem, meg a papír alapú könyveimmel, meg nyomtatott lapjaimmal, mert itt kb mindenki iPaddel rohangál, azon rajta van minden könyv szkennelve, meg órarend, előadások prezentációi, minden anyag, ami valaha kellett valami órára, nagyképernyős net, amin bárminek bármikor utána lehet nézni, stb. :O

Ja, és ráadásul a lakások kiosztása is abszolút nem BEST-elven működik, hogy megismerj egy másik kultúrájú embert, és netán angolul kelljen beszélned, hanem kínai a kínaival lakik, orosz az orosszal, francia a franciával.

Persze nyilván rajtam is múlik minden. Mert mehetnék oda az emberekhez, és kérhetnék meg mindig mindenkit, hogy beszéljetek légyszi angolul...Csak valahogy nem szívesen venném a nyakamba, hogy 20-30 embert most nekiálljak megtanítani a nemzetközi környezetben való viselkedésre.

Szóval jelenleg nem nagyon van olyan ember, akire azt mondanám, hogy na vele szívesen elmennék például kirándulni, ha majd utazgatásról lesz szó. Mondjuk kivéve lakótársam. Ez viszont legalább nagy szerencse, hogy pont vele raktak össze, mert ha választanom kéne is őt választanám.

De persze remélem, hogy majd alakulnak a dolgok, hiszen mindenkinek meg kell szokni a környezetet meg egymást, meg sokszor van olyan, hogy valaki elsőre nem szimpatikus, aztán ő lesz a legjobb barátod. :) True story. :D Úgyhogy remélem, hogy 4 hónap múlva már csak jót fogok nevetni ezen a poszton...Meglátjuk. ;)

Kicsit hiányzik a BEST-spirit. Nem a work hard, party hard, meg a folyamatosan szervezett program, meg a folyamatosan körülöttem lévő emberek, jó nekem most ez a saját szoba, ahol van saját életem, viszont az igen, hogy az emberek nyitottak legyenek a többiekre, és együtt nevessünk naphosszat. Mert ugyan a BEST-ben is sokszor van az, hogy például a szervezők sokat beszélnek anyanyelven, de az semmi ahhoz képest, ami itt van. Sokszor voltam már úgy 1-2 hetes BEST-eventeken, hogy nem tudott (majdnem) senki magyarul, de ez sosem jelentett számomra problémát, és persze ott is beszélgettek egymással anyanyelven az oroszok, meg a spanyolok, stb., de ott mégis az volt a lényeg, hogy mindenki mindenkit megismerjen, és jól érezzük magunkat együtt...