Egy félév Múminföldén

Most meg nem tudok aludni. Mára úgy kialudtam magam, majdnem 10 órát, meg még ma este is egyet, aztán most meg nem megy...Még jó, hogy végül besuvasztottam a bőröndbe mindkét Trónok harca kötetet, ha így haladok velük. :D

Első nap a suliban :) Volt 2 féle órám, nem tűnnek túl keménynek, viszont itt mindenből leadandó teamwork van, amit ugye utálok. :D Dehát legalább nem kell majd halálra tanulnunk magunkat. Van olyan 3 kredites tárgy, amiből a vizsga csak 15%-ban számít bele a végső jegybe. Persze azon is át kell menni, de azért csak nem lesz olyan vészes. Mondjuk a rendszerük itt sem tökéletes...mivel ez egy kicsi egyetem, és ebben a félévben csak valami 18-an jöttünk cserediákok, így nem indítanak kezdő finn kurzust, a haladóba meg nem engednek becsatlakozni. A szomszéd kínai csajjal azon vagyunk, hogy valahogy elintézzük, hogy valamilyen formában csak tudjunk tanulni egy kis finnt, ha már itt vagyunk hónapokig, de hát nem egyszerű dolog. Ez mondjuk eddig az egyetlen érzékelt hátránya ennek a kisvárosnak. Ami meg még plusz poén, hogy a most érkezettek közel fele francia, és az egyetlen nyelv a francia, amit fel lehet venni, mivel az oktatás nyelve angol, tehát az alap, hogy mindenki tud angolul. Amúgy is elég szűken meghatározott a felvehető tárgyak listája és összekombinálhatósága, így én a finn nélkül csak 23 kreditet tudtam felvenni, viszont aki még a franciát sem veszi fel, annak csak 20 lesz. Szóval, úgy nézem, a tanulásba nem fogunk beleszakadni.

Ettem a menzán 1,9 euróért ebédet, úgyhogy éhezni sem fogok. :)

Délután tettem pár kört a városban, persze még eléggé el vagyok veszve, de ez még csak az első nap volt. Aztán hazajöttem, de nem nagyon volt mit csinálni, lakótársam meg nem került elő egy jó darabig, úgyhogy végülis pár óra alatt eljutottam odáig, hogy antiszociális énem háttérbe szorulván, kifejezetten vágytam egy kis társaságra, úgyhogy átmentem a szomszéd kínai lányhoz beszélgetni, ahol kaptam kínai teát. :)

Érdekes módon eddig még egyik félelmem sem látszik beigazolódni: az egyik a viszontagságos utazás a 2 bőrönddel, ami végülis teljesen simán ment, volt már ennél sokkal rosszabb utazásom is, pedig ez most másfél napig tartott. A másik meg, az, hogy rossz lesz az első pár nap, hét, mikor itt leszek, mert egyedül fogom magam érezni, mint sokszor máskor, mikor egyedül utaztam ismeretlenek közé. Persze ez még csak a 2. nap volt itt, de mégis, egyelőre abszolút jól érzem magam. Nagyon aranyos mindenki, akivel eddig találkoztam. Ilyenkor mindig kiderül, hogy a többi ember is pont olyan mint én, és nem egyedül csöppentem bele egy ismeretlen társaságba, hanem más is most jött, más sem tudja, hogy mi hol van a városban, meg az egyetemen, más is most jött először hosszabb időre külföldre, más is hagyott otthon ezt-azt, más is szeretne beszélgetni, de másnak is szüksége van az egyedüllétre is.

Ahhoz képest, hogy milyen volt ez elmúlt néhány hetem: vizsgák, utazás előtti intézkedések, bőröndméricskélés, rohangálás ide-oda, hogy sokmindenkivel találkozzak még mielőtt eljövök, sírás-rívás és félelem, hogy majd hiányozni fogtok...most meg inkább csak nyugi van. :) Nem kell sehová sietni, van időm, nem kell tömegközlekedni, egyelőre még tanulni sem kell, csak sétálgatunk a hóban, egyetemre megyünk, meg boltba, teázgatunk, eszünk, meg alszunk. :) Aztán majd lassan, ha megszoktunk itt, akkor kitalálhatjuk, hogy hová megyünk kirándulni, utazni, addig meg csak felfogjuk, hogy itt vagyunk. :)

Szóval, eltartott egy darabig, de azt hiszem, ha az ember szívében boldogság van, akkor mindenhol jó. :)